Óceánba lebukó nap, isteni borok, francia Szahara, fehérhomokos part, film díszletet idéző kisvárosok; Aquitánia régió mindent tud, ami kell egy tökéletes nyaraláshoz.
Nyári körutam ötödik állomása volt Bordeux. Gyerekkori álmom volt az Atlanti óceánhoz eljutni, ez idén sikerült először. Aquitánia régió nekem több szempontból is hatalmas szerelem lett, bár kétségtelen, hogy a francia nyelv ismerete nélkül kicsit macera ott nyaralni. Ugyan kimondottan túlzónak tartom, hogy a franciák nem hajlandóak angolul megszólalni, mégis jóval több activityben volt részem itt, mint bárhol máshol Európában.
Szerencsémre, az egyik legjobb barátom Le Teichben lakik, ami Bordeaux egyik elővárosa. Így alaposan, töviről-hegyire megismertem a környéket, azokra a helyekre is eljutottam, ahova külföldi turisták aránylag ritkán.
Bordeaux
Városnézéssel kétszer fél napot töltöttem itt, nem mondom, hogy elég volt, de sokkal több sem kellett volna. Kétségtelen, hogy gyönyörű a város, pont olyan, mint amilyennek az ember elgondolja, mindenféle ismeret hiányában, hogy, na, valószínűleg ilyen az, ami igazi francia.
Nagyon sajnáltam, hogy nem volt hely a csomagomban egyáltalán, itt félúton voltam kábé, tehát minden, amit megvettem volna itt, azt cipelhettem volna magammal, még egy hónapig. A Rue Sainte-Catherine nem a legszebb bevásárlóutca, amit valaha láttam életemben, viszont az is biztos, hogy ár-érték arányban talán a az öt legjobb európaiban van. Már pár euróért lehet kapni szuper extravagáns dolgokat, mondjuk nyilván, én a női ruházatot néztem elsősorban.
Mit rontottam el? Nem júliusban kellett volna várost nézni itt. Az óceán közelsége miatt éjszakára ugyan lehűl a levegő, viszont napközben borzasztóan meleg van, így őszi, vagy tavaszi célpontnak javasolnám inkább. Imádtam nézegetni a cukrászdák kirakatát, a gondosan megkomponált keksz és süteményhegyeket, számomra a város hangulata nagyon megkapó. Órákat tudtam volna sétálni, ha nem szakadt volna rólam a víz, borzasztóan meleg volt.
Archacon
Tekintve, hogy szállásom nem a városban volt, rengeteget jártunk autóval erre-arra. Archacon a gazdag franciák üdülőhelye, sajnos elég drága minden. Aki szereti a tengeri herkentyűket, annak itt kötelező degeszre enni magát velük! Nagyon friss mindenhol, beszámolók szerint finom is, sajnos én ilyesmivel nem élek, de a forrást megbízhatónak tartom.
Életem egyik leghangulatosabb vacsoráját ebben az étteremben ettem: steaket kértem, amit valamiért csak krumplival lehetett rendelni, salátával nem, de finom volt. A kiszolgálás kedves, az angol nyelv tudás korlátozott, de aki arra jár, annak mindeképpen ajánlom a Le Santa Mariát. Tipp: Creme Bruleé. Az egész vacsora, kilátásostul isteni volt, a naplemente mellett a másik dolgo, ami élénken megmaradt bennem, a desszert íze. Valami fantasztikus Creme Bruleé-jük van!
Le Petit Nice
Ide azért keveredtünk el, mert amellett, hogy arra vágytam, hogy lássam az óceánt, kimondott vágyam volt éjszaka úszni benne. Persze a bolond pesti lány mit sem tud az óceáni éghajlatról, nem értettem, miért készülnek annyi üveg borral a barátaim. Éjszaka 20 fok körülre hűlt le a levegő, ami a nppali 35 után nagyon, nagyon hidegnek tűnt. Végül bemerészkedtem a vízbe, nem bántam meg. A homok csodálatosan puha ezen a partszakaszon, felejthetetlen élmény volt lebegni az óceán felszínén és nézni a teliholdat.
Dune du Pilat
Franciaországban minden van, még Szahara is, csak kellemesebb a hőmérséklet. Az előbb említett Petit Nice-től nem messze, mindössze pár kilométernyire találjuk ezt a hatalmas homokbuckát. Igen megterhelő a közelekedés rajta, de megéri, mert nagyon szép. Vizet mindenképpen vigyen magával, aki felmegy ide, mert tikkasztó-izzasztó környezet, én bamba voltam, nem vittem, és innen nem szalad le az ember egy üveg vízért, mert strapa visszamászni 🙂
A borvidék
Nehéz szavakkal összefoglalni. Bordeaux-ban is nagyon, nagyon olcsón lehet minőségi borokat kapni (palackját 3-4 euróért) de itt aztán végképp. Csönd van, gyönyörű épületek, szőlőtőkék között ugrabugráló nyuszik és őzek, és a nyár is kimondottan hűvös. Ezen a környéken autón kívül semmi mással nem lehet közelekedni, ha már errejárunk, mindeképp barangoljuk be a vidéket. A 16-17 századi francia burzsoázia épületei, a középkori gótikus, és román épületek, a kicsi kávézók olyan hangulatot árasztanak, ami miatt teljesen szerelembe lehet esni a vidékkel.
Közlekedés
Bordeaux-ban autóval közelekedni szinte lehetetlen, a közlekedésnél pedig már csak a parkolás problémásabb. Ha elővárosba megyünk, vagy onnan jövünk, mindenképpen vonatra üljünk, gyors, megbízható, a jegy ára 12-20 euró között van, attól függően, mennyire megyünk messzire. (Bordeaux-Arcachon távolság kerül 20 euróba). Viszont Bordeaux körül autó nélkül szinte lehetetlen, így ha bejárnánk a régiót, béreljünk autót!
Árak
Nagyjából egy hónapot töltöttem Franciaországban, ez idő alatt végig azon gondolkodtam, miért ennyire aránytalanok az árak. Szendvicset akartam készíteni, a hozzávalók többe kerültek, mintha büfében kértem volna egy hambugert vagy valami hasonló gyorskaját. Amikor rájöttem, hogy egy tábla prémium csokoládé olcsóbb, mint egy fél kiló kenyér, a felvágott drágább, mint egy üveg pezsgő, azon tanakodtam, vajon tényleg arról fog-e szólni az egy hónapom, hogy pezsgőt iszom és csokit eszem?
Az előrecsomagolt szendvicsek 1,20-3 euróig kaphatók, olcsóbban jön ki vele az ember, mintha maga készíti. Ehhez képest az éttermek szinte olcsók. Mivel nagyon spórolni akartam, párszor mentem Mcdonald’s-ba, utána rájöttem, az sem olcsóbb, mint egy közepes étterem normális menüje.
Mindenki legyen egy hétig francia!
Mit szerettem az egészben a legjobban? A franciák hihetetlen lazaságát. Hogy bárhol, bármikor leülnek piknikezni, mindehol előkerül egy üveg bor, amit mértékkel, de élvezettel fogyasztanak. Szól a zene mindehol és nem veszik túl komolyan a problémákat. Szívemből tudom mondani, Vive la France!
