A legcukibb utazós Instagram profilok, amik garantáltan mosolyt csalnak az arcodra
Íme, a legaranyosabb magyar utazók!
Sokan, sokféleképpen utaznak, és mindenki a maga módján dokumentálja az élményeit. Nemrégiben készítettünk egy összeállítást azoknak a magyar utazóknak az Instagram profiljáról, akik számunkra rendkívül inspirálók. Ebben az összeállításban pedig azokat gyűjtöttük össze, amelyek nem szokványosak, de garantáltan mosolyt csalnak az arcunkra.
Emlékszünk, mivel vette rá Amelie, a filmben édesapját, hogy végre induljon el világot látni, valósítsa meg régi álmát? Nem akarom lelőni a poént, hátha valaki még nem látta, de megnézné. Viszont, annyit elárulok, ezek a kis figurák pontosan olyanok, mint Ameliék kertitörpéje. Megkerestük hát gyorsan az ötletgazdákat, és megkértük őket, meséljenek arról, hogyan és miért vágtak bele vidám vállalkozásukba.
Egy utazó alpaka, Gyapjas
Kinga és Mátyás írt nekünk Gyapjasról, az alpakáról:
Története Pécsen kezdődött, 2018 augusztusában. Imádunk utazni, és szerencsére sokszor is van benne részünk, ráadásul Kingának hobbija a fotózás, és a kreativitása is meg van hozzá. Így már korábban megfogalmazódott bennünk, hogy a szokványos pózolós instagram posztok helyett valami különlegeset kellene „alkotni”. Egyik első közös utazásunk alkalmával Pécsre látogattunk pár napra, ahol az egyik üzletben megláttuk ezt a cuki kis bolyhos alpakát, és azonnal beleszerettünk, nem tudtuk ott hagyni.
Így jött a gondolat, hogy legyen ő a mi kis utazó instacelebünk, atom jópofának találtuk, a család, és a barátok körében is nagy sikert aratott. Itt készültek a legelső fotói, majd vittük magunkkal és a baráti társasággal a Balatonra fesztiválozni, aztán nem sokkal később megtette első repülését is Macedóniába. 🙂 Járt velünk még idén Prágában, Grazban is, illetve az országon belül is számos helyen. Januárban még megyünk együtt Barcelonába egy villámkirándulásra, márciusban, pedig egy hétre utazunk Milánóba és környékére, a többi még számunkra is titok.
Bundás, világjáró mackó
Bundás Tenerifén lakik, Krisztivel és Gáborral. Az ő történetük így alakult:
2013 október 12-én kaptam a macit, huszonharmadik hónap fordulónkra páromtól, Gábortól.
Ekkor Németországban éltünk, hétvégéinket a környék felfedezésével töltöttük, de nagy problémánk volt, nem szerettük magunkat fotózni.
Hogy ne csak képeslapokat fotózzunk és legyen valami személyes is rajta és lássák, hogy valóban ott jártunk, ezért úgy döntöttünk, hogy drága kis mackónkkal dobjuk fel a képeket.
Az évek múltával rengeteg kép gyűlt így össze, mert több mint tíz országban jártunk vele. Akkor jött az ötlet az instagram profilra egy ismerősünktől.
Másfél évvel ezelőtt pedig kiköltözünk Tenerifére. Rengeteget csavargunk, így Bundás már jól ismeri a szigetet. Későbbiekben tervezzük, hogy maci tenerifei „idegenvezető” lesz, és várja a Tenerifére érkező nyaralók kérdéseit.
A kis világjárónk Boldog Új Évet Kíván Mindenkinek, és üzeni, hogy már töri a kis buksiját további úti céljain!
Kowalski, az utazó pingvin
Andrástól kaptunk egy rövid leírást Kowalsi kalandjainak kezdeteiről, és abban a megtiszteltetésben részesültünk, amiben újságíró ritkán: van egy teljes interjúnk egy utazó pingvinnel.
Kowalski története két éve egy augusztusi napon kezdődött, amikor is Madagaszkár promóció volt a Burger Kingben. Egy barátommal épp Ausztriába készültünk, és felvetettük, mekkora poén lenne elvinni egy csomó helyre és lefotózni ahogy mindenhol ott van.
Ausztriában, mielőtt bármit is csinálhattunk volna, sikeresen nyoma veszett szerencsétlennek. Szerencsénkre még pont volt szetten Kowa az osztrák Burger Kingben is, így Kowalski 2.0-val nekivágtunk a kalandnak.
Bármikor mentünk, vittük magunkkal. Mivel igen ügyes utazók vagyunk, így sok helyre eljutottunk relatíve rövid idő alatt is, így lehet az, hogy Kowalski több, mint húsz országban járt, valamivel több, mint két év alatt.
Az emberek imádják, hatalmas poén nézni a nevető arcokat, amikor egy-egy klasszikus pozitúrához állítjuk be. Emellett nagyon megértő társ is, mindig lehet rá számítani. Már amikor nem hagyjuk el valahol!
Kowalsi interpretációjában pedig ez történt:
„Egy nyári napon volt, hogy gazdám, Bálint (nem összekeverendő Bálint gazdával, a kertésszel) épp Ausztriába készült. Vásárolt útravalóul némi élelmet, ekkor jöttem képbe én, a gyorsétterem ajándékaként. Nagyon kedveli a sorozatunk és a karakterem, állítása szerint nem volt kérdés számára a választás. Magával vitt és kitalálta az ötletet, létrehozta az Instagram profilom a többi meg történelem. Nem panaszkodhatok, első utamon friss hegyi levegőt szívhattam, egy kis benzingőzzel megspékelve ugyanis a Red Bull pályájánál voltunk Spielbergben. Itt csatlakozott be Andris, akinek megtetszett az ötlet, és aki azóta is hűségesen vesz részt az utazásaimban, fotózásaimban.”
A csodálatos utazó macik
Vagyis partimedvék, akik hárman vannak. Krisztivel utaznak, általában véletlenszerű, hogy ki a szerencsés kiválasztott.
Amazing Traveling Bear azaz Partymaci azaz Maxim de Winter viccből született. Egy ételfutár cég hozta egy irodaházba az esti túlórák mellé a Coca-Cola ajándékaként.
Eredetileg két medve volt, de az első macik egyike egy céges csapatépítő tréningen elveszett. Akkoriban készültem egy kéthónapos ázsiai útra, elkértem egy kolléga maciját tartaléknak, ha a másik medve is meglépne Vietnamban. Ő lett B-medve, majd később nevesedett is a nagy B betűről Béla de Winterre. A harmadik maci Leonardo MacVinci névre hallgat, az olasz zseni után. A Partymaci nevet egy kedves túrázó ismerős adta egy vicces bulifotót látva, de ahogy egyre többet kezdtem utazni, a medvék is inkább átváltottak útimacikká.
Az említett ázsiai úton amúgy valóban elveszett Maxim medve. Malajziában túráztam a Cameron-felföldön, késő délután mentem fel egy kisebb hegyre. A csúcson fotóztam, maci is pózolt a kilátással, aztán elindultam lefelé, hogy még sötétedés előtt a szállásra érjek. Félúton álltam meg egy újabb fotóra, de ekkor már nem találtam macit a megszokott helyén, a nadrágzsebemben. Visszafordultam, kutattam egy darabig az ösvényen, végül fel kellett adnom és lemenni a városba.
A hotelbe érve bevillant: macit letettem egy sziklára a csúcson, és még mindig ott üldögél szegény. Azonnal kértem a recepcióst, hogy indítsunk lámpás mentőakciót hegyre – szerencsére nem nevettek ki, csak elmagyarázták, miért nem szerencsés éjjel az erdőben mászkálni arrafelé. Hajnalban indultunk útra egy gyakornok sráccal, és a csodálatos napfelkelte mellett macit is megtaláltam – ott pihent békésen a kő mellett a fűben. Igazi vagány, túlélő, dzsungelmedve!
És hogy mit meg nem tesz az útiblogger a jó képekért? Egyszer 45+ fokban mentem ki a tűző napon Marokkóban a sivatagba, hogy lefotózzam medvét az ajándék játéktevékkel. Nadrágon keresztül is szétégetett a homok, ahogy térdeltem a Szaharában, a képet sem láttam, csak rohantam vissza fedezékbe, majd egész délután a szálláson hűsöltem, de megérte, szó szerint állati jó képek lettek!
A medvék eddig három kontinensen és harminckét országban jártak, bóklásztak két hónapot Dél-Kelet-Ázsiában, végigjárták az El Caminót, tavaly munkaügyben két hónapra Brüsszelbe is elköltöztek, de Magyarországon is aktívak, lelkesen gyalogtúráznak az Országos Kéktúra útvonalán. Méretre picik, ezen sokan meglepődnek, 10 centisek és zsebbe lehet tenni őket. Így gyorsan elő is kapom őket, ha szép fotós témához érek, akkor sem panaszkodnak, ha már a huszadik képet készítem. Az élő emberekkel szemben ez a plüss útipartnerek nagy előnye.
A macik wellnesselni is szoktak a mosógépben, ha egy esős túrás nap után a sok sártól színt váltanak barnamedvének. Az idei tervek között szerepel egy hómancsos túra a Rax-Alpokban és a sarki fények kutatása Izlandon – a többi még tervezés alatt. Az álom úti cél pedig a Machu Picchu meglátogatása, és az Inka ösvény bejárása.
Szinó, a gyerekkori jóbarát
Szinót a második szülinapomra kaptam, 1999-ben, azóta együtt vagyunk jóban-rosszban. Bárhová mentem, Szinó majdnem mindig velem volt. Sok helyen megfordultunk, de sajnos ekkor még nem volt saját instája és nem fotóztuk őt. Jártunk többek közt Thaiföldön, Dubaiban, Tunéziában, Egyiptomban, Törökországban és Párizsban is, de sajnos erről nincsenek képei. Céltudatosan 2016-ban kezdtem el őt fotózni, amikor beregisztráltuk több közösségi oldalra is.
Azóta saját életet él. Egy 2017-es prágai kirándulás során tűnt fel, hogy az emberek mennyire szeretik ha egy plüss szemszögéből mutatunk be egy-egy várost, vagy országot. Ezek után nagyobb hangsúlyt fektetünk az utazós posztokra. 2018 augusztusában pedig teljesült egy közös álmunk és eljutottunk New Yorkba, majd novemberben Balira utaztunk egy rövid katari megállóval. Hogy hová megyünk legközelebb, azt még sajnos nem tudjuk,de reméljük, hamarosan hallotok még rólunk!
Az utazáson kívül Szinó szeret még főzni és wellnessezni, imád minden mezőgazdasággal kapcsolatos dolgot és bármikor kapható egy jó kis koncertre.
A turnézó malac család: Knorrigpigék
Malackáim története nagyjából két éve kezdődött, de olyan mintha már egész életemben velem lettek volna. Egyik születésnapomra a barátomtól és 2 másik barátnőmtől is Ikea malacot kaptam, úgy hogy nem is beszéltek össze. Ezek után már a névjegyemmé vált minden malacos cukiság, és az Ikeás disznók száma sem állt meg 3-nál… Teltek múltak a hónapok és vele együtt a malacok száma is növekedett kis lakásunkban. Eleinte csak a barátaimnak fotóztam őket vicces képeken, illetve utazásokra is vittem mindig magammal az egyiket, de akkor még csak csendesen figyelték az új helyeket.
Sajnos az első évben nem nagyon fotóztam őket utazások alkalmával, így például New York-ból sincsenek disznós emlékek, de ez csak egy jó indok, hogy újra ellátogassunk oda.
Egyszer aztán barátom figyelmembe ajánlotta, hogy lehet, csinálhatnék egy Instagram oldalt, hogy másokkal is megoszthassam a kis disznók kalandjait.
Nemrégiben volt pont az évforduló, amikor is 2018 február 8-án csatlakoztunk az Instagramra, mint a népes malaccsalád. Meglepődve fogadtuk, hogy mennyi ilyen plüss felhasználó van és, hogy mennyire kedves, széleskörű közösséget alkotnak. Ma már mi is elmondhatjuk magunkról, hogy szinte az egész világon vannak barátaink.
Kezdetben inkább csak az otthoni történéseket osztottuk meg, bemutatva a „mindennapi” életüket, illetve magyarországi kirándulásainkra vittük magunkkal valamelyiket. Idővel éreztük, hogy neveket is kellene adni nekik, így egy szép bormámoros estén a barátainkkal elneveztük a három fő muskétást, Helent, Helgát és Cecíliát.
Szerencsére mostanra már, sok kalandban, utazásban, buliban volt részü(n)k, sokat nyaraltak a Balatonnál és kirándultak Magyarország különböző szépséges helyein.
Külföldi utazásra se kellett sokat várni, eljutottunk többek között Koppenhágába, Svédországba, Horvátországba, Párizsba, Szardíniára, Milánóba, Corfura, Londonba, Barcelonába és egy hatalmas álmunk vált valóra mikor idén januárba Izlandra látogattunk.
A 2019-es évre is már megvannak nagy vonalakban a világjáró terveink, hamarosan jelentkezünk a következő úti célunkról képekkel, na de vajon honnan?
Borítókép: Csöbönyei Kriszta
Sziasztok!
Nagyon cuki írás, nekem is van egy ilyen profilom ->> Nyamnyam001
🙂
Szia! Ha küldesz kis történetet nyamnyamról nekem az utazobazis@gmail.com-ra, beleteszlek titeket is 🙂