A nemrég újrakeresztelt Észak-Macedónia fél milliós lakosságú fővárosában, Szkopjéban, a Macedónia téren hatalmas zászló lengedez, piros alapon aranyszínű nappal. Az idő kellemes, arra a márciusi napra 23 fokot is mondtak. Ahogy felnézek, látom Nagy Sándor – nevéhez híven – nagy szobrát, ahogy megüli hős lovát, Bukephaloszt.
Bár a diplomáciai bonyodalmak elkerülése végett, ne hívjuk Sándornak a szobrot, inkább csak hivatalos nevén: ,,Harcos a lovon”. Átellenben egy irodaház tetején grandiózus, piros Coca Cola reklám versenyez vele. Milyen szépen megférnek egymás mellett! Szkopjéban bárhol ledobhatnának ejtőernyővel, valahogy mindig eltalálnék harcos Sándor panelházak rejtekéből kikandikáló feje búbjához.
Szkopje nem az a hely, ahova a nászútját tervezgeti az ember. Ide nincs szükség nagy kézipoggyászra, nem kell napokat szánni a tervezgetésre, hosszú listákat írni a nevezetességekről, vagy széles karimájú dívás szalmakalapot vásárolni. És meg kell nézni?
Igen, meg kell nézni!
Szkopjéba mindig találni olcsó repjegyet, így, ha éppen pont nincs pénzünk egy mauritiusi utazásra, sőt, semmire nincsen pénzünk, viszont hajt az utazási láz, akkor irány a Balkán! A Wizz Air ide is tervezett egy kényelmes hosszú hétvégi járatpárt, így nincs nehéz dolgunk a foglalással és a szabadságokkal. Ráadásul a helyiek vendégszeretete feldobja az ember kedvét, jár érte az országnak egy hatalmas pirospont.
Milyen ez a város?
Szkopjét a történelem során több súlyos földrengés rázta meg, legutóbbi 1963-ban, melynek következtében az épületek jelentős része megsemmisült, megrongálódott. A korszakhoz híven az újjáépítéskor hódított a ,,festői” szocreál építészet, amit pár évvel ezelőtt a Skopje 2014 projekt elindulásával neoklasszicista épületek gazdagítottak vagy váltottak fel. Ezek egyvelege a városképben okozott kisebb-nagyobb katasztrófákat.
Ráadásként szobrokból sincsen hiány, nekem az egyik kedvencem az amorf, vélhetően radioaktív folyadékban lubickoló hal, mely mintha lassan kezdene emberré változni. Mintha Michelangelo Dávidja és egy monumentális Lenin szobor rosszul sikerült szerelemgyereke lenne kiállítva némely helyen. Azt tapasztaltam, hogy itt az utazó sokszor teszi fel a ,,Mit keres ez itt?” és a ,,Miért ilyen nagy?” kérdéseket.
Miért érdemes idejönni?
A Balkán bazárjai mindig nosztalgikus hangulattal töltenek el, mert Törökországra emlékeztetnek. A szkopjei bazárban már a 12-13. század óta zajlik a bizniszelés. Bár elvileg az isztambuli után a második legnagyobb Európában – elég hamar körbejárható. Kortyolgathatjuk a fekete teát, összeragadhat a szánk a baklavától, rendelhetünk sajttal töltött csevap falatokat, ráadásul éles késeket vehetünk a káposzta szeletelő bácsitól, aki
előttünk mutatja be a portékáját (mérföldekkel jobb, mint a Teleshop!). Minden akad itt, ami az embert pár órára boldoggá teszi!
Macedón dénár
A Balkánon vagyunk, tehát baráti árakról beszélünk. Átverni sem nagyon tudnak, hiszen az euró-macedón dénár árfolyama államilag fixált (1 euró=61 dénár), így bárhol nyugalommal válthatunk pénzt a reptér kivételével.
Főváros? Vagy vidék?
Fura keresztmetszet egy nagyváros és egy barátságos kis falu között. Egyik nap a buszpályaudvar felé tartva átvágtam egy több sávos úton, befordultam balra és meglepetésemre olyan részen lyukadtam ki, mintha a magyar Alföld egyik mezővárosának földelt utcájában járnék.
Az erőd/ Skopsko Kale
A város fölé magasodó erőd masszív falai szépen megmaradtak. A kapukat bevéve sajnos nincs sok látnivaló néhány szelfiző török turistán és kiránduló osztályon kívül. A havas hegyek panorámájáért mindenképpen érdemes erre sétálni, látható, milyen gyönyörű Szkopje fekvése.
Teréz anya emlékháza
Szkopjéban látta meg a napvilágot 1910-ben az albán származású Agnes Gonxha Bojaxhiu. Elmondhatjuk, hogy születési nevét egy magyar embernek teljes képtelenség helyesen kiejteni. Viszont ki ne ismerné Kalkuttai Szent Terézként, kinek áldozatos munkáját még Nobel-békedíjjal is jutalmazták.
A várostervezésnél ügyeltek arra, hogy minden fontosabb nagyra nőtt épületen olvashatunk egy idézetet a bölcs Teréz anyától. Az emlékházra a szolid és az ízléses jelzőt hétszentség, hogy nem használnám. Amit hupikékre festenek, az nem lehet az. A furcsa objektumban ingyen megnézhetünk egy apró kiállítást Teréz anya életéről, és egy kis kápolnát.
Matka-kanyon
A fővárostól 15 kilométerre fekszik, lényegében egy mesterségesen kialakított víztározó, mely a Treska folyó felduzzasztásával jött létre, és lett Észak-Macedónia egyik turistamágnese. Tényleg pazar hely! A Matka-tavon kajakozhatunk, hajózhatunk, befizethetünk barlangnézőbe. És pofonegyszerű eljutni! A 60-as busz vagy egy tisztességes taxis költséghatékonyan eljuttat. Ha Szkopje nem is nyerné meg a Miss Universe szépségversenyt, a kanyont megválaszthatnák az egyik udvarhölgynek.
További utazós kalandok Annától itt olvashatók: vmmj.hu
