Sokáig gondolkodtam, hogyan kezdjem el ezt a kis összefoglalót a Németország déli részén fekvő egyetemi városról, Heidelbergről. Aztán eszembe jutott, hogy mikor szerencsém volt ott élni egy darabig, akkor láttam egy kis kocsit a fő utcában, amire ez a mondat volt felfestve: “I lost my heart in Heidelberg”.
Szerintem pontosan visszaadja azt az érzést, mikor az ember eljut ide, aztán kénytelen továbbállni.
Paraméterek
Heidelberg Németország Baden-Württenberg tartományában fekszik, a Neckar folyó mentén. Az óváros (Altstadt) az UNESCO világörökség része, és kb. 160 000 ember él itt.
Tipikusan nem a legnagyobb turista látványosságok közé tartozik (kivéve a németeket, mert közülük nagyon sokan megfordulnak a városban), viszont ha az ember a környéken jár, például Frankfurtban, érdemes erre kanyarodni. Akár egy sűrűbb napba is bele lehet zsúfolni a főbb látnivalókat, de nem fogom vissza magamat, és mindent leírok, amit szerintem látni kell.
Többféle módon el lehet jutni Frankfurtból: vonattal, busszal, és transzfer busszal. Nekem mindegyikhez volt szerencsém, és szerintem érdemes a transzfer buszt választani 25 euro/irányért.
Látnivalók Heidelbergben
Óváros (Altstadt)
Mint minden városnak, Heidelbergnek is van egy főutcája, a Hauptstrasse, rengeteg bolttal, cukrászdával, étteremmel.
Egyszer érdemes végig sétálni rajta, de aki nem szereti az ilyen „Váci utcákat”, akkor annak csak ajánlani tudom a pár sarokkal arrébb lévő folyópartot.
Aki viszont arra vetemedik, hogy a parton közlekedjen, annak szólnom kell, hogy vigyázzon a biciklistákkal. Rengetegen vannak. Valószínűleg a helybéliek biciklivel a fenekük alatt születtek, mert három centire haladnak el az ember mellett, fénysebességgel, miközben nem fogják a kormányt. Ennek ellenére egy balesetet sem láttam eddig, viszont tény, hogy meg kell szokni ezt a közlekedési stílust. Ha a Hauptstrasse mellett döntünk, akkor láthatunk pár szép épületet, majd kilyukadunk a Marktplatzra, ahol hirtelen szembe jön velünk az evangélikus Péter templom, aminek a tövében kipróbálhatjuk anémetek körében eléggé megosztó Banana Weizent. Ez a furcsa ital 2 rész búzasört és 1 rész banánlevet foglal magába. Általában a férfiak meg sem kóstolják, de ha igen, abból nincs köszönet. Nekem nagyon ízlik, de én lány vagyok.
Óhíd és a Vár
Aki érez magában energiát, az felmehet a Várba gyalog, de ki lehet próbálni a Funicular-t is. Ennek három megállója van: a Vár, Molkenkur (köztes megálló a domb közepén, egy büfével) és Königstuhl. Utóbbiról teljes kilátás van a városra, és egy kényelmes túra útvonal vezet le az erdőn keresztül a városba. Aki nem akar gyalogolni, az persze használhatja a Funiculart visszafelé is. Én csak ajánlani tudom az erdei ösvényt, mert érezhetően más, mint az itthoni erdők.
Philosophenweg
Fantasztikus kilátás van innen az Óvárosra. Több irányból is meg lehet közelíteni. Van egy betonút, ez a könnyebbik, és van egy lépcsős verzió, ez sokkal meredekebb. Innen tovább lehet menni kis erdei utakon az amfiteátrumhoz is (Heidelberg Thingstatte).
A filozófusok útjáról leereszkedve “beleszaladuk” a Neckar partján elterülő hatalmas rétbe, ami a helyi fiatalság (meg családok, idősebbek, szóval mindenki) kedvenc találkozóhelye (Neckarwiese). Mindössze öt euróért vehetünk egyszerhasználatos faszenes grillt, sütögethetünk, napozhatunk, iszogathatunk.
És ahová még menjünk el, ha van időnk
Ha belefér az időbe, érdemes elmenni egy kis térre a Ladenburger és Lutherstrasse sarkára. Ez személyes kedvencem. Hétvégén piac van, esténként meg a tér körül lévő kis kocsmák kipakolják az asztalaikat, melyek között megbújik egy kis régi templom.
Heidelbergnek van egy állatkertje is, ebben nem jártam, de jó tudni, hogy van.
A nagy egyetemi városrészben (Neuenheimer Feld) van egy Füvészkert, tele sok-sok papagájjal. Igazából az egész város tele van velük, de szerintem ez a környék a kedvenc telephelyük. Itt biztosan beléjük futunk.
Ha még ezek után is marad időnk, energiánk nézelődni, érdemes ellátogatni valamelyik környező kis városba (pl. Weinheim, Eppelheim). Vonattal gyorsan, pár euróból el lehet jutni ezekre a helyekre. Gyakorlatilag mindegyik úgyanúgy néz ki: van egy pár utcás óvárosi rész, tipikus német gerendás házakkal, kis főtérrel. Viszont a hangulatért maximálisan megéri. Viszont ha elegünk van a város nézésből, akkor el lehet menni Neckarsteinach felé (ide is visz vonat természetesen), ahol egy kb 1 km-s sugarú körben, a dombok tetején, felkereshetünk 4 romos várat, ahonnan hihetetlen kilátás nyílik a Neckarra.
Étel-ital
A korábban már említett kis téren van a Marktstübel nevű étterem, innen melegen tudom ajánlani a Kasespetzlt és Flammkuchent is.
A Flammkuchen vonalon maradva, a város szélén van egy Flammkuchenhof nevű hely, ahol én turistákat nem nagyon láttam eddig, és ez jó jel 🙂 A neve elárulja a lényegét. Rengeteg féle Flammkuchenből választhatunk, amik mellé finom sörökből is válogathatunk (https://www.flammkuchenhof.de/).
Gyorskaja kategóriában érdemes kipróbálni a MyCurryWurst nevű “étteremláncot”, egy van belőle a Bismarckplatzon, egy pedig a fő utcában. Kb. 7 euroért kapunk egy adag sült krumplit, kenyeret, currywurstot, egy pohár üdítőt és különböző erősségű chillivel íztesített szószokból is egyet. A vállalkozó szelleműek kipróbálhatják a nutella ízesítésű kolbászt is.
A főutcán van egy remek koktélozós hely is, ahol nem csak az italválaszték jó, hanem az ételek is. Remek fejlesztésnek gondolom, hogy a pult fölött van egy kijelző tábla 1-től 10-ig számokkal, és ha jól emlékszem 8-féle pia kiírva. Úgy motiválnak az italfogyasztásra, hogy egyszer csak kivilágítják például a 10-es számot, és mondjuk a Cuba Librét. Onnantól kezdve a következő 10 Cuba Libre 20% kedvezménnyel kapható. Jó ötlet, bár veszélyes is egyben.
Szerintem a város gyalog bejárható, de van természetesen tömegközlekedés is. Egy jegy ára 2,5 euro, ami elég húzós. Ezt meg tudjuk kerülni a helyi biciklis hálózattal, ami gördülékenyen használható, és egy órára 2 euro (https://www.vrnnextbike.de/en/heidelberg/).
