Ausztrália, a legjobb hely a Föld nevű bolygón

Megjártuk Ausztráliát, elöljáróban csak annyit, hogy eddig Japán volt a kedvenc… de talán csak eddig. Sikerült pár helyre eljutnom a világban, és tervezek is még menni, de nem tudom lesz -e, ami ezt felül tudná múlni. Ausztrália a legjobb hely a Földön!

Így utaztunk

December huszonhetedikén kivonatoztunk Zágrábba, 9 azaz kilenc euróért-kabaré-kicsit megnéztük a karácsonyi vásárt,csevapcsicsa, Ozujsko,sétálgattunk,másnap pedig indult a repülő. Zagreb-London-Kuala Lumpur-Adelaide volt az útvonal, harmincadikán reggel meg is érkeztünk Adelaide-be.

Az első pozitív tapasztalat itt ért-amit rengeteg követett- a Qantas járatunk még aznap ment tovább Sydney-be,hagytam elég időt az átszállásra,de minden flottul ment, maradt öt óránk a gép indulásáig. Kérésünkre egy korábbi gépre teljesen ingyen átfoglaltak, sőt még ők kértek elnézést, hogy a fél óra múlva induló gépre már nem tudják megoldani.

Welcome to Ausztrália!

A belépés amúgy teljesen sima volt,kinyomtattuk az e-visát,ezt csak Zágrábban kérték a legelején. Megnézték az útleveleket, annyit kérdeztek, hogy megyünk-e tovább még ma Sydney-be, mert ottani címet adtunk meg a repülőn kitöltött kis papíron. És bent is voltunk az országban,tartott vagy másfél percig.

Szilveszter Sydney-ben

Sydney külső részén szálltunk meg, fél óra volt vonattal a belváros. Szilveszter előtt elképesztő szállás árak voltak,itt találtam még elfogadhatót, ennyi vonatozás belefért. (Greenacre Hotel, mi voltunk az első magyar vendégek ott, welcome drinkkel köszöntöttek)

A tömegközlekedésre az Opal kártyát lehet kiváltani, feltölteni tetszés szerinti összeggel, a reptéri vonal drágább 17 ausztrál dollár egy irányban, amúgy annyira nem vészes. Hétvégén 1.10-et vont le a fél órás vonatozásért.

Másnap Sydney látnivalóit néztük meg, Operaház, híd, hajózás az öbölben (erre is jó az Opal-kártya). Este pedig szilveszter. Nem voltak kevesen, de remek helyünk volt a híd mellett az öbölben, visszaszámlálás, sikongatás, tizenkét perces tűzijáték, hídon fényfolyam stb.

Nem volt rossz élmény, úgy éreztük, akkor és ott, hogy jó helyen vagyunk 🙂 Ezután a városban sétáltunk, mindenki örült, boldog volt, énekelt, mi benéztünk pár kocsmába tesztelni a helyi söröket. A vonat éjjel is jár, hajnalban már a szálláson voltunk.

Következő nap a strandolásé volt, vonat-busz kombó Bondi-beachre, 38 fok, tiszta de hideg víz (kábé húsz fokos). Megnéztük az Iceberget, ami két medence kialakítva a tenger partján. A belépő nyolc dollár, öltözők, szauna, büfé, a medencékben pedig tengervíz van. A barbecue csirkeszárnyas ebéd, délután pedig indulás a reptérre, mert várt minket a többször is a legélhetőbb városnak választott Melbourne!

Következő megálló: Melbourne

Repülés Virginnel, még a kábé egy órás úton is volt kaja-pia. Melbourne-be a reptérről a belvárosba bejutni a legegyszerűbb a SKY-busszal, oda-vissza harminchat dollár körül volt. Itt van a világ legnagyobb villamoshálózata, ami a belvárosban teljesen ingyenes. A külső szakaszok fizetősek, de ellenőrnek se híre se hamva nem volt..

Szállásként sikerült alkalmi áron -negyedannyiért, mint a normál ár- kifogni a Windsor Hotelt, ami egy 1883-ban épült angol stílusú öt csillagos szálloda. Igazi régi stílus,a berendezés,a személyzet öltözéke,a falon kiírva a megannyi ott megszállt híresség-színész nevével. Nem volt rossz egy kis kényeztetés 🙂

Két napunk volt itt, amibe belefért a belváros gyalogos felfedezése, különös tekintettel a hangulatos italmérő egységekre, St.Kilda tengerpartja, a folyón lévő hangulatos élőzenés hajón eltöltött merengéssel.

Köszönhetően az ingyenes villamosnak,a belvárosban sem lehet azt érezni,hogy nagy lenne a dugó,az egész város alapzaja jóval kisebb,mint mondjuk Budapesten. Nincs rohanás, dudálás, egymás eltaposása,minden nyugodt, de ugyanakkor él és lüktet. Kyoto volt eddig az a város, ahol azt mondtam, ha tehetném holnap ideköltöznék. Hát, Melbourne-be szerintem akár még ma is.

Egy egész napos kirándulásra befizettünk az AAT-kings nevű utazásszervezőnél a Great-ocean road túrára.

Reggel szállodánál felvesznek, napközben megálltunk több kilátópontnál–talán a Tizenkét Apostol a leghíresebb, amiből már csak hét van meg, mert pár éve több beleomlott a tengerbe– séta,ebéd,hangulatos tengerparti kis városok, és gyönyörű sziklaképződmények a tengerben. A buszvezető egyben idegenvezető is, remek történeteket mesél út közben,így unatkozni garantáltan nem lehet.

Ayers Rock és egyéb kalandozások

Másnap korán reggel mentünk tovább Ayers Rock (Uluru) repterére. Az Uluru-nál pár hotel van, kemping, a legközelebbi település pedig 400 kilométer… Gondolkoztunk előtte,hogy mi legyen,végül befizettünk egy három napos kirándulásra, aminek a végén Alice Springsben raktak ki. Egy nap csak pár gép érkezik a kicsiny reptérre, a mi gépünk vagy két órával hamarabb érkezett mint a sydney-i, így várnunk kellett,mert egybe szedték össze a túrára induló embereket.

A Rock Tour nevű cég útjára mentünk, van elég sok, nagyjából hasonló programot szerveznek.

Közepes méretű, 23 személyes busszal jöttek,felvették az embereket, tele is lett a busz. A legtöbben fiatalok,de volt hatvanas francia házaspár is. Délután irány az Uluru,körbe séta, a sofőr-túravezető srác idegenvezetésével. Mondhatjuk,hogy ez “csak egy nagy szikla” ,de amellett,hogy az aboriginal kultúrában szakrális és spirituális hely,amikor ott vagy és meglátod,a szád is tátva marad.

Este egy parkolóból naplementét néztünk, ami különböző színekben világította meg az Ulurut, a srác ott megsütötte a bőséges vacsorát, hideg sörök a fagyasztóládából, ismét úgy éreztük,ennek így kell lennie.

Második nap

Másnap Uluru napfelkelte, aztán irány a nem messze lévő Kata Tjuta, ami hasonló mint Uluru, csak több kisebb képződmény. Itt több túraútvonal van, a legtöbben a rövidebben mentek, de páran bevállaltuk a leghosszabbat. Három óra, jó kis séta le és fel, 35 fokban… De a táj az kárpótolt a szenvedésekért. Találkoztunk magyarokkal itt,nem először és nem utoljára.

Ezután indulás a Kings Kanyonhoz, vacsora szabad tűzön sütve, körben a hálózsákok, tiszta úttörőtábor hangulat. Éjszaka az égen millió csillag, de annyi,amennyit én még sehol nem láttam… tényleg leírhatatlan látvány volt. A srác mondta, hogy ne hagyjunk elől semmit, mert éjszaka dingók be szoktak jönni és elcsenik ami mozdítható. A dingóknak csak távoli vonyítását lehetett hallani, viszont vadlovak és marhák többször is megrezegtették a kerítést az éjszaka folyamán.

Reggel ismét korán kelés, Kings Kanyon túra még a nagy meleg előtt. Három óra volt itt is a hosszabb útvonal, kanyon,sziklák, víznyelők, kis oázis, napozó gyíkok, szaladgáló búbos madárkák.

Ebéd után továbbindulás, egy tevefarmon megálltunk, aki akart tevegelt. Ausztráliában él a világon a legtöbb vad teve. Erldundában rövid pihenő,fotó Ausztrália közepénél aztán irány tovább.

Alice Springs

Délután megérkeztünk Alice Springsbe,a buszban bömbölő Who the fuck is Alice? dallamra 🙂

A túra fejenként 350 dollár volt, ebben benne volt a nemzeti park belépő, az utazás, a túravezetés, a kemping és a napi kaják ára. Az evéssel nagy szerencsém volt, mert a többségében csajokból állt a csapat. Ez azt jelentette,hogy általában három tányér, és degeszre zabálás jutott osztályrészül minden étkezésnél 🙂

A társaság nagy része német volt,de voltak franciák, spanyolok, amcsik is. A srác szerint mi voltunk a második magyarok nála. Este még összegyűlt a brigád egy része egy bárban, iszogattunk,és megkóstoltam a kenguru-steaket,ami nagyon ízletes volt. Alice Springs az egyetlen igazi város Outback Australiában (Ausztrália nagy része kietlen, Isten háta mögötti vidéknek nevezik, erre utal az Outback kifejezés- a szerk.)

Két éjszakát töltöttünk a Mercure hotelben, miután visszatértünk a civilizációba. A városban különösebb látnivaló nincs, mosodában kimostuk a ruhákat, megnéztünk egy templomot, sétáltunk kicsit, egy szupermarketet feltérképeztünk, este pedig hangulatos élőzenés helyen ettünk-ittunk.

Irány Adelaide!

Megvettük a buszjegyeket a további útra. A távolságok kicsit mások mint nálunk, Alice Springsben dél felé ki volt írva Adelaide 1571 kilométer, észak felé Darwin 1686 kilométer… Mintha Budapesten ki lenne írva Koppenhága,meg Athén. A Greyhound busztársaság üzemeltet járatot,vettünk egy short hop pass-t Adelaide-ig,amivel megszakíthattuk az utunkat,a,világ legnagyobb opál bányászati helyén, Coober Pedy-ben….

Mintegy nyolc órás út után elértük Coober Pedyt, útközben többször megállva ilyen igazi filmekben látható kis pihenőkben-benzinkút,kocsma,más semmi sok kilométeren keresztül. A red centre-ben sok helyen kapni Abok által készített festményeket, rajzokat, horror áron.Útközben Kulgerában  a legolcsóbbak ezek,hátha valakinek érdekes lehet,mi is vettünk egy picinyke kézműves darabot.

Egy napot töltöttük az opál bányászat központjában,ami valójában egy falu a semmi közepén,körülötte bányákkal. Föld alatti motelben szálltunk meg, ami régi bánya helyén lett kialakítva (Radeka Downunder), megnéztük a katakomba templomot,ahol magyar nyelvű tájékoztatót is lehetett találni. Elmentünk egy még működő bányába,gyűjtöttünk szép köveket,etettünk kengurut egy kis menhelyen,a helyiekkel ismerkedtünk a kocsmában.

Este indult a busz Adelaide-be,ami furcsa volt,hogy a tizenkét órás utat a sofőr egyedül nyomta le,egész éjjel vezetve!

Adelaide

Adelaide tengerpart részén,Glenelg-be foglaltunk az Airbnb-n szállást,egy idősebb házaspárnál. Séta távolságra a tenger ,a villamos ami bevisz a központba, tiszta szoba és lakás. Pihenősre terveztük az utolsó napokat, tengerpartozás, fürdés a nem túl meleg óceánban és Adelaide nem túl sok látnivalójának felfedezése volt a program.

A neten találtam egy Gorge Wildlife Park nevű helyet, gondoltam oda érdemes lehet elmenni–az egyik legnagyobb élményünk volt. Cudlee Creek kis településén található, Adelaide-ből villamossal és két busszal jutottunk ki. A honlapjukon megtalálható az eljutás, a második kis buszra kell figyelni, mert az naponta csak három-négyszer van.

A belépő 17 AUD volt,egyáltalán nem vészes,merthogy: gyakorlatilag szinte minden Ausztráliában őshonos állat megtalálható,a legtöbbjük szabadon,ott császkáltak mellettünk a wallabik,kenguruk,millió fajta madár,repkedtek a kakaduk,papagájok. Etetni is lehetett őket a shopban kapott erre a célra árult kajákkal. Emellett dingók, tevék, emuk, wombat, és még rengeteg állat a világ többi részéről is. A legnagyobb szám a koala volt természetesen,amit az ölünkbe is lehetett venni,és megsimogatni 🙂

Belefért még pár hangulatos söröző,és sajnos le is telt a bő két hetünk…

Hazafelé az Adelaide-Kuala Lumpur-London-Zagreb út végét lecsippentettünk,és Londonból egyből Budapestre repültünk fillérekért.

Kis szubjektív összegzés

Praktikus dolgok

Árak: magyar szemmel drága. Azt vettem észre,hogy hasonló, mint az USA-ban: minden drága, viszont ha valami akciós, akkor az tényleg akciós,nem úgy, mint nálunk. Például két literes Pepsi, 3.25 dollár, akcióban 1.19.

Délutánonként a boltokban a friss gyümölcs, zöldség, minden ami romlandó jóval olcsóbban kapható, az eredeti ár töredékéért. Amit nem adnak el,azt kiteszik zárás után a bolt mögött elhelyezett polcokra,és ingyen elvihető! Ezt a tippet a földet körbebicikliző magyar pár (Árpád és Zita) könyvében találtam,és mi is kipróbáltuk. Gyakorlatilag teljesen ép és friss mangó,paradicsom,kiwi,barack stb kitéve a bolt mögé ládákban,amiből pár darabot mi is válogattunk,kukabúvárok lettünk 🙂

Ami ugye kardinális kérdés volt: a sör! Ha 5 AUD-ért ittunk happy hourban egy csapoltat,az már ünnepnap volt,általában a standard ár 8-9 AUD,ami 1600-1800 ft…Érdemes figyelni a Happy Hourokat,nagy hagyománya van Ausztráliában,szinte minden vendéglátóhelynél van kaja pia akció,és az tényleg akció. Szóval nem olcsó hely,de azért nem egy Izland 🙂

Mentalitás

Emberek: hát, teljesen más mentalitás… persze biztosan a jólét, de nem hiszem,hogy csak azzal lehet magyarázni. Mindenki, dee tényleg, mindenki kedves és mosolyog. A Kedvesem azt számolta, hogy egy nap mennyien mosolyognak rá, és nem csak azért, mert szép, hanem mert tényleg ilyenek. Műveltek,nem tapasztaltam azt mint az USA-ban, hogy nemhogy Magyarországot nem tudják hol van,hanem Európát sem mindenki… A legutolsó kis falu köpködőjében aki megszólított minket, is tisztában volt Magyarországgal, sőt legtöbbjüknek volt hozzá kapcsolódó története is! Nagy utazók, a hotel egyik recepciósa négy éve volt Magyarországon,a másik tavaly.

Veszélyben egyáltalán és soha nem éreztük magunkat,nagyvárosok külső kerületeiben,éjszaka sem,nekem ami lejött,hogy a bűnözés szinte a nullával egyenlő. Kertvárosi házak kerítés nélkül,nyitott ajtókkal…

Aboriginal emberek:kicsit problémás népcsoport, de agresszívnak nem mondanám őket. Tudom el voltak és vannak nyomva, nem nagyon alkalmazzák őket sehol, ha valami probléma van abban az országban,akkor az az ő helyzetük és körülményeik.

Látnivalók

Ebben (is) verhetetlen az ötödik kontinens… Csodálatos tengerpartok, Great Ocean road, Outback Australia,Red Centre, élhető nagyvárosok sok parkkal. Aki oda utazik,biztos talál magának kedvére valót. Igyekeztünk a tizenhat nap alatt a lehető legtöbb dolgot megnézni és megtapasztalni, sok minden sikerült, sok minden kimaradt. Igyekszünk mindig új országokat megismerni,de ha valahová, hát ide visszatérnénk. Van, ami sajnos kimaradt, lenne még mit felfedezni.

Ha Isten is úgy akarja,egyszer még visszatérünk 🙂

Ha bárkinek van kérdése vagy észrevétele szívesen veszem,ha tudok segítek.

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..