Ciprus, másodszor

Írhatnám alcímnek, hogy őszből a nyárba, valós is lenne, viszont idén szeptember közepén, mikor Cipruson jártunk újra, kis hazánkban is még javában tombolt a nyár, még ha el is maradt a hőmérő higanyszála a 40 foktól, de megközelítette a 30-at, így a váltást nem éreztük kardinálisnak.

Különbség azért volt, ez tény és való; nagyon erősen sütött a nap még mindig a Szerelem szigetén, pedig az igazi hőségen ekkor már túl volt az ország. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy a nem megművelt területek nem a januári üde zöld színben pompáztak, hanem az alapból köves, szárazságtűrő cserjékkel tarkított táj néhol még inkább kietlennek, élettelennek tűnt. A hónapok óta perzselő nap csupán kiégett, száraz kórókat hagyott maga után.

Nem kell viszont megijedni, a ciprusi ember keze nyomán megművelt területek üde színfoltot vittek a kopárságba- zöldellő, hatalmas banánültetvények, füge-, citrus-, olajbogyó ligetek színesítették a tájat; a pirosló gránátama- fákkal, s az 1000, rikítóan élénk színben pompázó leanderekkel, hatalmas, ház nagyságúra megnövő murvafürtökkel, hibiszkusszal, s a néhol fel-felbukkanó frangipani fákkal karöltve.

Cipruson már jártunk idén, januárban. S bár nem gyakran szoktunk kétszer, vagy akár többször visszamenni ugyan arra a helyre, hisz’ annyi szépség van a nagyvilágban, már januárban felmerült bennünk, látva a csodás tengert, hogy mi lenne, ha visszatérnénk kicsit fürdőzni, s felfedezni jobban a szigetet. Ez a gondolat aztán elült, szerveztük a többi utat, ahova szerettünk volna még elmenni idén, majd csak visszatért a gondolat, s egy igen kedvező repjegyár feltette az i-re a pontot- szeptemberben újra Ciprusra megyünk, csak most Paphosban lesz a főhadiszállásunk.

Az útról hazatérve, azt érzem, hogy nagyon jól tettük, hogy visszatértünk, s bár tényleg annyi lenyűgöző hely van a világban, azt érzem, hogy ha újra ellátogatnánk, még mindig tudna újat és újat mutatni a sziget. Ez egyrészről a változatosságából fakad, másrészről babával utazni kicsit olyan, mintha lassított felvételt nézne az ember, főleg, ha a delikvens egy egy éves totyogó, aki kettőt lép előre, ötöt hátra, s minden macska, kő, fű-fa-bokor a világ csodáját jelenti számára. Egyetlen „negatívum” az úton, hogy még mindig nem láttunk annyi mindent, mint szerettünk volna, de végül is, erre is van megoldás, nemde?!

A repülőút

A repülőút elé ismét izgalmakkal tekintettünk, hiába utaztunk már kétszer a kislányunkkal. Azt megtapasztaltuk, hogy teljesen új élményt jelent, ha az ember 1 hónapos, 5 hónapos, vagy 1 éves babával utazik. Olyan sokat fejlődnek a gyerekek nemhogy csak hónapról- hónapra, de akár napról napra is, hogy bár a rutinszerzésben sokat jelent, ha már valaki utazott babával, mégsem lehet felkészülni tökéletesen. Sok minden, amiről azt gondoltam, hogy ha pár hónapja bevált, most is hasonlóan csinálom, nem jött be. De ehhez szükséges az alkalmazkodás, a problémamegoldó-készség, és a rugalmasság.

Új élményt jelentett számunkra a Ryanair légitársasággal való utazás. Kicsit összeszűkült gyomorral hallgattuk az utazásunkat megelőző hetekben felröppent híreket, új szabályzások bevezetéséről, nagy késéssel induló gépekről, poggyászfeladási- problémákról.

Ezek miatt döntöttünk úgy, hogy helyjegyet vásárolunk, hogy biztos, hogy egymás mellé ültessenek minket, viszont elsőbbségi beszálláshoz jogosító kiegészítést nem kértünk, s ez jó választásnak bizonyult. Kígyózó sorban álltak az emberek a beszálláshoz, utána pedig a buszra, vagy a buszon várakoztak, hogy elérjék a gépet. Mi is várakoztunk ugyan úgy, de a terminálban, ahol a kislányunk szabadon mozoghatott, s ugyan úgy felvihettük a csomagtérbe a hátizsákjainkat mi is.

Visszafelé úton viszont már feladtuk (a reptéri személyzet is ezt preferálta), így könnyebb volt a babával közlekedni. Alapból úgy pakoltunk, hogy a szükséges dolgok a pelenkázó-táskába, és egy kisebb hátizsákba kerüljenek, hogy ha elvennék a csomagjainkat, minden dolog nálunk legyen, ami kellhet. Így készülvén nem érhet meglepetés.

A repülőút maga zavartalanul telt mindkét irányban; próbáltuk játékokkal, apró könyvekkel lekötni a figyelmét. Őt legjobban a körülötte lévő történések kötötték le, mindenkinek integetett, mindenkire mosolygott. Az utasok pedig partnerek voltak ebben, nagy segítséget nyújtva ezzel számunkra.

Megérkezés, autóbérlés, szállás

A zavartalan utunk után megérkeztünk Paphos repterére. Elég kicsi reptér, könnyen el lehet benne igazodni. A megérkezésünket követően az autófelvételt ejtettük meg. Ez alkalommal a Kem Rentalsnál foglalt autót nem a reptéren tudtuk átvenni, hanem a cég alkalmazottja jött ki értünk, s vitt el a reptértől pár km-re található átvételi ponthoz.

A papírmunka után, pár perc múlva már élvezhettük a bal oldali közlekedés örömeit. A Férjemnek némi tapasztalata már volt e téren, így teljes biztonsággal róttuk a kilómétereket a szigeten.

Szállásunk Paphos belvárosában volt, egy egyszerű apartmanszobát kaptunk, önellátással, Bookingon foglalva (Panklitos Apartments). A szállásadó nagyon kedves volt, mindenben a segítségünkre voltak. A tengerpart, a sétálóutca, bolt, minden pár perce volt a szállástól autóval. A kertben gránátalma, füge érett, virágok pompáztak, s egy kis medence is volt.

Mit láttunk a Ciprusi Köztársaság dél-nyugati részén? Mi tetszett nekünk?

Eljutottunk pár helyre, de egy totyogó 1 évest, aki most éli át a felfedezés örömét, nem olyan egyszerű hosszabb távon autósülésbe marasztalni, vagy épp babakocsiba. Délelőtt általában a tengerparton voltunk pár órát, délben visszamentünk a szállásunkra sziesztázni, kora délután vásároltunk, ha szükséges volt valami, majd 4-5 óra magasságában, mikor már elviselhetőbbé vált a hőség, mentünk új helyeket felfedezni, sétálni.

Sandy Beach: Ez volt az első meglátogatott tengerparti részünk. Homokos, nagyon apró kavicsos. Sajnos sok helyen elég sok volt a tengeri fű, ez kicsit rontott az összképen. Elég nagyok voltak a hullámok, erre külön tábla is figyelmeztet, illetve a veszélyes áramlásokra. Kisgyerekkel ez számunkra nem bizonyult a legideálisabbnak, de felnőttként sem fogott meg különösebben.

Corailla beach: Lassan mélyülő, a partja sziklákkal tarkított, hangulatos öblöket létrehozva ezzel. Homokos ez is, napernyőket is lehet bérelni. Itt már sokkal több gyerekes család volt, és valóban jobban élveztük mi is az ittlétet.

Paphos belvárosi része, naplementenézős kilátó: Egyik este Paphos belvárosában sétáltunk, s találtunk egy csodás kilátót, ahonnan rá lehetett látni a városra, a tengerre s innen lehetett csodálni a naplementét is. Mióta a kislányunk megszületett, ez volt az első alkalom, hogy már rugalmasabbak tudtunk lenni, mert nem esett bele az alvásidőbe a naplemente, így újra élvezhettük a lemenő nap utolsó sugarait.

Lighthouse beach: Ez a tengerpart a mellette álló fehér világítótoronyról kapta a nevét. Maga a partszakasz elég köves volt. Nem tudom, hogy vajon az apály miatt-e, de sajnos alig tudtunk belemenni a vízbe. Kisgyerekkel nem a legideálisabb.

Helyi piac és Municipal market: Paphos belvárosában, a naplementenéző- hely alatt (gyakorlatilag a parkoló mellett) találtunk egy kis piacot, melyben a helyi termelők árulták portékájukat. Édes körte, aszalt füge, kis helyi banán, gránátalma, s egyéb, általunk ismereten finomság csak arra várt, hogy a vásárlók a kosarukba tegyék. Nagyon kedves eladókkal találkoztunk, s vásároltunk is náluk friss gyümölcsöt.

A Municipal Market, vagyis a városi piac, a naplementenézős-hely mellett található egy csodaszép felújított épületben. Ezen a piacon inkább a turisták igényeinek a kielégítése volt a cél- Cyprus, Paphos feliratú táskák, díszcsomagolással ellátott szárított fűszernövények, teknős mintájú lábtörlők, a híres ciprusi csipke, és megannyi szemet gyönyörködtető szépség közül válogathatott az arra járó.

Paphos sétálóutcája: A tengerpart mellett húzódik a város sétálóutcája, ahol este igencsak fellendül az élet, mint mindegyik mediterrán országban. A délutáni kihaltságot felváltja a nyüzsgés- kinyitnak a hangulatos tengerparti dekorációval díszített éttermek, felélénkül a bazársor; sok-sok ember hömpölyög a kikötő mellett.

A gyerekek játszanak, a felnőttek jókedvűen beszélgetnek, sétálnak,- van, aki még fürdik az arra kijelölt helyen a naplementében (itt található a helyi strand). Szól a vidám zene, vacsorához készülődnek a nyaralók. Egyedül a halászhajók mozdulatlansága visz némi nyugodtságot a forgatagba. A kis halászhajók lehorgonyozva várják a reggelt, hogy újra kifuthassanak a kikötőből, s teli hálóval térjenek oda vissza.

A sétálóutca egyik végében van a Paphosi Vár, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a naplementére.

Coral bay: Ez a tengerpart volt az, ami számunkra a legideálisabbnak bizonyult kisgyerekkel. Kis hullámok, rendezett, karbantartott tengerpart, finom homok. Ide többször is visszatértünk. Elég hosszú és széles partszakasz, így, még amikor sokan voltunk, is kényelmesen elfértünk. Rengeteg család, kisgyerekes gondolkodhatott hasonlóan hozzánk, mert sok családot láttunk.

 

Agios Georgios kápolnája és kikötője: Paphostól körülbelül 30 perces útra található szóban forgó kis kápolna, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a kikötőre. Mikor fellépdeltem a kápolnához, feltűnő sürgés-forgás volt körülötte- fotósok, videósok és sok-sok intézkedő, várakozó ember. Bekukkantottam az ajtón, s akkor láttam, hogy egy esküvő van készülőben éppen, a násznép már várja a házasulandókat.

Úgy alakult, hogy miután megcsodáltuk a szertartás helyét, a kikötőt, s a környéket, megpihentünk picit, s épp akkor érkezett meg az ifjú pár. Nagyon érdekes volt icipicit bele látni egy másik ország esküvői előkészületeibe. A fügefa alatt ülve a családommal békésen figyelni mindezt- olyan jó érzés volt a saját szeretteimmel más boldogságának részese lenni, még ha csak közvetetten is.

Edro III Shipwreck: Még itthon találtam infót arról, hogy nem messze Paphostól, van egy hajóroncs, melyet nem szedtek ki a tengerből, hanem a parttól pár méterre a mai napig ott magasodik. Az első cipruson töltött napunkon a tenger mellett haladva egy hajóroncs körvonalaira lettünk figyelmesek. Nem értettem, mert emlékeztem, hogy Paphostól messzebb volt a kinézett hajó.

Valóban, ez nem az volt, amelyikre gondoltam, sajnos nem is jöttem rá, melyik lehet (több hajóroncs is van Cipruson). Az Edro III viszont lélegzetelállító a maga valóságában, ahogy a part mellett fekszik mozdulatlanul. A monstrum előtt állva az ember olyan közelinek érzi magához, mintha egy mozdulattal a fedélzetére tudna ugrani. Megközelíteni természetesen szigorúan tilos.

Potima bay: Ez az öböl gyönyörű kék vizével, egyszerre homokos és köves partjával, hatalmas hullámaival, hangulatos part menti bárjával nagyon tetszetős benyomást keltett. Sajnos fürdeni a kislányunk miatt nem tudtunk itt a nagy hullámok miatt, de megcsodáltuk a partot. Érdemes felkeresni!

Aphrodité sziklája: A legenda szerint ezen a helyen lépett ki a habokból Aphrodité, aki a görög mitológiában a szerelem istennője. Ezen a helyen minden a szerelemről szól- szerelmes üzenetek lobognak a fákon, szív alakú kőrakások a parti homokban, szerelmes párok andalognak a parton, határozott céllal: ugyanis, a legenda szerint, ha valaki szív alakú kavicsot visz haza a partról, örökké szép és szerelmes marad. Gyönyörű partszakasz. Aki teheti, a part menti úton menjen tovább autóval, ahonnan csodálatos kilátás nyílik az egész tengerpartra.

Melyik út volt jobb? Miben volt más a két rész, a két évszak?

Alapvetően nem lehet összehasonlítani a két utazást, több ok miatt is. Az első utunk Ciprusra januárban történt, egy 5 és fél hónapos babával. Teljesen más egy ekkora gyerekkel utazni, mint egy 14 hónapossal. Az időjárás is nyilván nagyban meghatározza azt, hogy mivel fogja az ember eltölteni az idejét.

Januárban minden adott volt a hosszú, kellemes sétákhoz. Most, szeptemberben a nagy meleg miatt inkább a fürdőzésé volt délelőttönként a főszerep. Mivel a kislányunk mozgásigénye napról-napra nő, kell neki a tér, hogy szaladgáljon, felfedezzen, ezért délutánonként indultunk sétálni. Kifejezetten azért mentünk ebben az időszakban, mert tudtunk, hogy még jó idő van, s így a tengerparti fürdőzést a kislányunk megismerhette.

Mind Paphos, mind Lárnaka környéke nagyon tetszett; a tengerpart szépsége talán Ayia Napa környékén magával ragadóbb, változatosabb. Viszont mind a két útnak megvolt a maga szépsége, így bátran tudom ajánlani bármelyik részt felfedezésre. (Főleg, ha nem babával utazunk, vagy hosszabb időre megyünk, s akkor több minden belefér, akár egész Ciprus bejárható). Időszakban pedig egyértelműen a személyes preferencia a lényeg, miért utazunk, mit szeretnénk csinálni. A sziget télen valóban a zöldebb arcát mutatja, de lassabb is az élet. Nyáron a növényzet nagy része kiégett, viszont lehet fürdeni a tengerben, s az élet is sokkal nagyobb. Minden időszakban más gyümölcs érik. Mindenesetre az elmondható, egész évben érdemes Ciprust felkeresni, csalódni nem fogunk semmi tekintetben sem.

 

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..