Egyedül utazni? Hát az meg mire jó?

Hogy jó utazni? Egyedül? Társaságban? Barátokkal? A szerelmünkkel? Utazni mindenhogyan jó, és mindegyik módnak megvan az előnye is, hátránya is. Én nagyon szeretek egyedül backpackelni, de vannak pillanatok, amikor az ember azt kívánja, bár ne lenne egyedül! Miért? Vegyük sorra, hogy mi benne a jó és a nem annyira jó! Az Utazás Európában Facebook csoportban merült fel a kérdés, érdekes volt megismerni ennyi nézőpontot és variációt, mellette is, ellene is. A leggyakrabban felmerülő témák a következők voltak.

Biztonság

Az első körben felmerülő kérdés, majdnem mindenkinél, az, hogy biztonságos-e egyedül utazni. Főleg lányként. Nekem nem volt negatív tapasztalatom, viszont voltak helyek, ahová terveztem menni, végül helyiek tanácsára nem mentem. Nem tudom, jól tettem-e, hogy kihagytam például Marseille-t. Avignonban a hostelben többen mondták, hogy egyedül nem mennének oda, és elmeséltek egy rakás rémtörténetet, kit hogyan fosztottak ki ott. Lehet, gyáva vagyok, de eltántorítottak. Ennek ellenére azt mondom, Európában alig van olyan hely, ahol lenne mitől tartani, sőt. Talán segítőkészebbek is az emberek az egyedül utazókkal, főleg, ha látványosan turista, és látványosan egyedül van. Európán kívül pedig keveset jártam, de nagyon sok backpacker csaj és utazó beszámolóját olvasom rendszeresen. Egyszer biztos, hogy kipróbálom, milyen nekivágni az Európán kívüli világnak egyedül.

Unalmas?

Biztos, hogy vannak pillanatok, amiket jó lenne megosztani másokkal, vagy mással, de unalmasnak nem mondanám az egyedül utazást. Miért? Például azért, mert mindent neked kell megoldani, feltalálni magad, megtalálni mindent, amit kell, megállókat, szállást, látnivalókat. Emellett sokan írják, hogy akkor van igazán jóban önmagával az ember, ha nem unatkozik egyedül sem; terápiás céllal is lehet egyedül utazni. Sokszor pedig maga az út hozza az útitársakat is, ha nem lennél egyedül, nem biztos, hogy szóba elegyednél utazókkal itt-ott, sokkal kevesebb új embert ismernél meg. És egyedül sokkal könnyebb spontánnak lenni!

Többek leszünk tőle?

A fórumon, ahol felmerült a kérdés, sokan írták, hogy többé váltak attól, hogy egyedül utaztak. Kilépés a komfortzónából, ilyesmi. Persze, társasággal sokkal vidámabb lehet, meg egyedül elég nehéz őszintén nagyokat nevetni, de nem lehetetlen Viszont az út sokat tud adni. Biztosra veszem, hogy mindenkinek, aki utazott már egyedül, van legalább egy olyan sztorija, amitől égnek állt azoknak a haja, akiknek mesélte. És ezt hogy oldottad meg? Kérdezik. Megoldottam. Ott és akkor, abban a problémás szituációban, legyen az egy lekésett vonat, egy elrontott szállásfoglalás, egy eltűnt pénztárca, vagy egy váratlan betegség, lehet, magunk sem tudjuk, hogyan lesz tovább, és valahogy mégis lesz. Gyarapodik a probléma-megoldó tárházunk.

Fotó: Pixabay

Rugalmasság

Ha valami biztosan plusz az egyedül utazásban, hát az, hogy nem kell máshoz alkalmazkodni. Annyit bíbelődsz egy fotóval, amennyit szeretnél, ott eszel, ahol kedved van, olyan tempóval haladsz, ahogy szeretnél. Nem kell egyeztetni, hogy ki merre menne és mit enne, és nem kell rábeszélned senkit, hogy márpedig másszon fel veled, csak még arra az egy dombtetőre, csak még egy toronyba, csak még egy kicsit nézzünk el arra is. Ha pedig elfáradsz, vagy van egy olyan nap, amikor semmit nincs kedved csinálni, nem rontod el senki szabadságát, teljes mértékben te gazdálkodsz a saját időddel. Én például nagyon szeretek piacozni és boltokat járni, és nagyon örülök annak, ha nem kell senki puffogását hallgatni, hogy ruhát venni otthon is lehet.

Arra aligha vettem volna rá bárkit is, hogy tűző napon, negyven fokban másszon fel velem ezen az utcán, mert meg akarom nézni, mi van a végén

Anyagiak

Igen, az biztos, hogy egyedül kevésbé éri meg. A legtöbb szállás eleve két fővel kalkulál, és ha egyedül utazol, az nem feleannyiba fog kerülni. Erre megoldás a hostel, amitől viszont sokan idegenkednek. Ezt meg tudom érteni, bár számomra talán pont ez a legnagyobb vonzereje az egyedül utazásnak. Nagyon sok barátom lett így, és az új ismerettségek által tettem szert szállásra, új helyeken.

Hátrányok

Ha egyedül mész, a képeid többsége szelfi lesz. Nyilván, ideális esetben nem azért utazik az ember, hogy élethű egzotikus háttere legyen fotózkodáshoz, de azért évek múltán jó ránézni az utazós képekre, és tényleg nagyon tudja sajnálni az ember, ha nem lett megörökítve egy-egy szép helyszínen. Én sokszor kérek meg megbízhatónak kinéző járó-kelőket, vagy más turistákat, utazókat, hogy fényképezzenek le, de nem mindig találni ilyet.

Hát, igen. Az Auróra meg én, Szentpéterváron. Nem látszom se én, se a hajó, de meg van örökítve, hogy ott voltam!

Borítókép: Pixabay

mirkofiam

Úton vagyok otthon. Írni és utazni: ezt a két dolgot szeretem a legjobban. Az én szemüvegemen át kicsit más a világ, más dolgokat szeretek megmutatni, mint az utazó újságírók általában. Nem csak azt írom, mit láttam vagy tapasztaltam, hanem azt is, ez milyen gondolatokat ébresztett bennem. Szeretem az apró részleteket, amik nem markáns jellemzői a helynek, de mégis sokat adnak hozzá a hangulatához, mint egy szép csempe a falon, vagy egy különleges stencil az utcán.

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Close