Finnország, te csodálatos

Egy hét krónikája fenyőerdő mélyén.

Fehér éjszakák, gőzölgő tó, szauna, erdei bogyók és isteni sütmények: ez mind Finnország. Legtöbben talán a hidegre asszociálnak elsőként, mikor elhangzik a szó, Finnország. Aztán eszünkbe jut a szauna, a Mikulás, meg talán még az is, hogy a finnek nem az a barátkozós nemzet. Én nagyon jóléreztem magam Finnországban, az egyik kedvenc helyem Európában, és sokkal, sokkal többet rejt, mint amit először gondolnánk róla.

Érkezés Helsinkibe

2018-as nagy európai körutam nyitóhelyszíne Finnországban volt, egy olyan településen, ami inkább csak egy utca, egy bevásárlóközponttal és néhány házzal, Dél-Kelet Finnországban. Az erdő mélyén egy picike házikóban laktunk. A választás azért erre a helyszínre esett, mert a társaság egy része Szentpétervárról jött, egy másik része pedig Európából – ez kompromisszumosan marha messze volt mindenkinek, viszont senkinek nem kellett vízum.

Finnországban nem csak úgy, valamilyen bólyák vannak, hanem medve formájúak.

Helsinkiben szálltam le, a Vantaa repülőtérre. Innen (ha a taxit nem számoljuk, ne számoljuk, mert nagyon drága) kétféleképpen lehet bejutni a városba, busszal vagy vonattal. Mindenkinek javaslom a vonatot, ami a két terminál között helyezkedik el, a -1 emeleten. Jegyet előre kell váltani, öt euróba kerül. Lehet venni az információs pultnál is, de vannak kioszkok is; nekem az információs pult egyszerűbbnek tűnt. A jegy itt egy picike mágneskártya, amit a szezonzorhoz kell érinteni, amint felszálltunk a  vonatra. A vonat gyorsabb is és olcsóbb is, mint a busz, viszont kicsit nehezebb megtalálni, és talán ritkábban is jár.

A finn tömegközlekedés gyors és kiszámítható. A Helsinki Központi Vonatállomás a belváros közepében van, ide érkeznek a vonatok a Vantaa-ról. Innen a buszállomás, ahol felszálltam a helyközi buszra, pár perc gyalog, egy plázának (Kamppi center) az alagsorában van. Eleinte azt hittem, rosszfelé irányítottak, de aztán megláttam a táblákat, és konstatáltam, jó helyen járok.

Finnek

Szeretek Finnországban lenni. Habár nem a legközvetlenebb emberek , viszont rendkívül segítőkészek és eddig nem találtam olyan finnt, aki ne beszélt volna angolul, még az idősek is meg tudják fogalmazni, hogy merre menjél, mit csináljál. Amikor megérkeztem a repülőtérre, nagyon fáradt voltam már, harminc órája voltam úton. Fáztam is, az eső is esett- egy szó, mint száz, nem voltam jókedvemben.

Egy darabig futkorásztam a repülőtéren fel-alá, és próbáltam kideríteni, hogy jutok a Helsinki reptérről Taavettibe, egy ponton feladtam. Odamentem az információpulthoz, ahol az épp szolgálatot teljesítő fiú megmutatta, hol menjek le a vonathoz, rajzolt egy térképet, hogy hogyan jutok el a vonatállomástól a buszállomáshoz és kikereste nekem, hogy mikor megy buszom Taavettibe. Ezután aggódva megkérdezte, biztos, megtalálom-e. Az ilyen kicsi intermezzók mindig jóérzéssel töltik el az embert: rájön, hogy nincs egyedül az univerzumban: ha valamit nem tud, meg is lehet kérdezni.

A finnek számomra olyanok, mint a meseszereplők: minden egy kicsit más, varázslatosabb, mesésebb és csendesebb. Kedves és érzékeny lelkűek, az ember elhiszi, hogy az összes mítikus és mesebeli lény, (azok, amelyikek nem Írországban vannak) itt él, a finn fenyőerdők mélyén; mert itt olyan a közeg.

Itt művészet történik, kérjük, ne zavarják a művészeket alkotás közben! Felhívás egy vonatállomáson. A finnek igyekeznek színessé és vidámmá tenni környezetüket, streetart művészek dolgoznak azon, hogy egy unalmas vasútállomás is szép legyen.

Árak, étel-ital

Finnország nem olcsó, habár közel sem annyira drága, mint Norvégia. Mi nem éttermeztünk, mert profin felszerelt konyhánk volt, esténként pedig grilleztünk, így arról nem tudok beszámolni, mennyit hagy ott az ember az étteremben, egy kiadósabb vacsora után. Az élelmiszer nagyjából két, két és félszer annyiba kerül, mint Magyarországon, egy üveg jobb bor 10 euró körül kezdődik. Ami abszolút függőséget okoz itt, az a Karéliai pite. Ez a sós, kelttésztás sütemény rizzsel vagy krumplival van töltve, köretnek is nagyon jó, de magában, reggelire vagy uzsonnára is. További kísértés tárgyát képezik a mindenféle kelttésztás, bogyósgyümölcsös lekvárral töltött bukta-szerűségek, és a pulla, ami fahéjas tésztatekercs. Bár aligha gondolnánk, de a finn tejtermékek talán a legjobbak a kontinensen. Joghurtok, túró, ilyen-olyan tejes pohárkrémek…Nyami. Jó skoat sétáltunk a tó körül és az erdőben, hogy visszafelé is beférjen mindenki az autóba.

Taavetti: Mit lehet csinálni egy hétig olyan helyen, aminek még címe sincsen?

Sok mindent. Itt van például egy rendkívül szórakoztató videó arról, hogy milyen fura tárgyak találhatók a finn nyaralókban:

Ilyen nyaralóházak Finnország egész területén vannak. Mi azért ezt a célpontot választottuk, mert szempont volt, hogy közel legyen az orosz határ. Viszont az ilyen és ehhez hasonló programokhoz autót kell bérelni, máshogy esélytelen megközelíteni ezeket a nyaralókat, melyeknek legtöbbször nincsen még címük sem, csak GPS koordinátáik.

 

A napirendünk nagyjából így nézett ki: Felkeltünk, reggeliztük, vízibicikliztünk a tavon. Megebédeltünk, elmentünk élelem-beszerző körútra a faluba, mikor visszaértünk, elkezdtük befűteni a szaunát. Míg a fiúk a szaunában szorgoskodtak, a lányok elmentek szamócát gyűjteni. Melós dolog ez, mert nagyon kisszeműek ezek az eredei bogyók de maximálisan megéri! Nagyon, nagyon finomak, és ahogy illatoznak… 🙂

Szamócák *.*

Vacsorára legtöbbször grilleztünk, kivéve, amikor szakadt az eső. A legtöbb ilyen telken van egy külön kis házikó, ami zárt grill-helység, ugyanis a finnek számolnak az éghajlati tényezőkkel, és az a helyzet, hogy nem megy ritkaság-számba, hogy képtelenség bármiféle kinti programot szervezni.

Fedett grillhelyiség és a gőzölgő tó, a fehér éjszakában.

Este sorban járt mindenki szaunázni. A szaunák itt általában egy, maximum két-három személyesek, mi egyenként mentünk be. Ülni a forró szaunában, kibámulni az ablakon, nézni a nyírfákat és fenyőfákat az alkonyuló, majd lassan fehérbe váltó égbolt előtt, miközben a szaunakályha pattogásán kívül semmi, de semmi zaj nincs, maga a relaxáció.

Ízlés kérdése, hogy belecsobbanunk-e a kb 15 fokos tóba, én imádtam. Nyáron nagyjából ezek a lehetőségek vannak: kirándulni, pecázni, jókat sütögetni, ülni a csöndben, a fehér éjszakákon, és barátokkal, családdal beszélgetni. Tökéletes alternatívája a tengerparti nyaralásnak azok számára, akik nem bírják vagy nem szeretik a hőséget.

Mivel nálunk az volt a szempont, hogy együtt lehessünk, ezért nem mászkáltunk el ide-oda, de el tudtam volna képzelni olyan víriációt is, hogy Helsinkiben szállunk meg, felfedezzük a környéket, és egy-két éjszakára kiveszünk valami hasonló kis házikót, Helsinkitől nem messze.

Télre is tervbe van véve, alig várom, hogy lássam a havas, téli, érintetlen finn tájat.

Címkék

mirkofiam

Úton vagyok otthon. Írni és utazni: ezt a két dolgot szeretem a legjobban. Az én szemüvegemen át kicsit más a világ, más dolgokat szeretek megmutatni, mint az utazó újságírók általában. Nem csak azt írom, mit láttam vagy tapasztaltam, hanem azt is, ez milyen gondolatokat ébresztett bennem. Szeretem az apró részleteket, amik nem markáns jellemzői a helynek, de mégis sokat adnak hozzá a hangulatához, mint egy szép csempe a falon, vagy egy különleges stencil az utcán.

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Back to top button
Close