Jártunk a Járatlan Utakon

És megpróbáljuk összefoglalni, hogy miről maradt le, aki nem volt ott.

Visszagondolok az elmúlt két napra. Nagyon tömény volt, rengeteg előadást hallgattam meg, de tudtam volna még. Idén hetedik alkalommal szervezte meg Vándorboy a Járatlan Utakon fesztivált, azon töprengek, hogy lehet, hogy nem voltam ott az előző hat alkalmon.

Szombaton sajnos lemaradtam a délelőtti szekcióról, pedig az oroszországi történetek kimondottan érdekeltek volna, tekintve, hogy az egyik kedvenc országomról van szó. A Sárgaruhás lány, Rita előadásán kezdtem. Nem sokat tudtam a balinéz kultúráról, számomra nagyon érdekes és szimpatikus előadás volt. A legjobban az az üzenet tetszett, ami szerintem az egész fesztiválnak lehetne a mottója, hogy divatból ne csinálj semmit, főleg  ne “használd” az idegen kultúrákat. Rita  többek között arról is beszélt, hogy a balinéz gyógyítók mennyire jók, viszont ha üzlet lesz belőle, mert sokan csak úgy kíváncsiságból, konkrét probléma nélkül kipróbálnák, máris el van lehetetlenítve az egész. Viszonyuljunk tiszetelettek hozzájuk, ha baj van, segítenek, indokolatlanul ne vegyük igénybe.

A balinéz előadás után két workshopon vettem részt, az egyik a blogolásról és projektekről szólt, Travellinával, Mátai Andrással, Mirandonnával, azaz Varjas Gabriellával, és Kassay Tamással. Jó hangulatú beszélgetés kerekedett, sok nevetéssel, ami egyébként a szombati nap meghatározó eleme volt. A beszélgetés után maradtam a kisteremben, a következő workshopon, ahol a digitális nomádságról volt szó. Öt nomád beszélt arról, hogyan és miért léptek erre az útra. Én ezt a két programot néztem ki magamnak fixen, utána csak úgy kóboroltam, bekukkantottam ide-oda.

A fotón balról jobbra: Kassay Tamás (spabook), Kisgyörgy Éva (Travellina), Mátai András (utazgatok.hu) Varjas Gabriella (miradonna.hu)

Az első emeleten tekeregve becsábított a Kamaraterembe az onnan kiszűrődő nevetés. A vidámság tárgya Mátai András riói karnevál beszámolója volt. A kövekező előadó Csanak Balázs volt, aki stoppolós történeteivel vidította a népet,Vándorboy intermezzóival tarkítva. Nem is nagyon hittem el, hogy ezt nem direkt így beszélték meg. Az előadás azért is lopta be magát a szívembe, mert azt hittem, rajtam kívül senki nem turnézik a saját fotós antigéniuszával.

Az estét Kassay Tamásnál zártam, aki Hong Kongról és Japánról beszélt. Jobban megérte idejönni, mintha Dumaszínházra váltottam volna jegyet, alternatív ötletnek javaslom a srácoknak, szervezzenek stand up comedy estet, garantált siker lenne.

Vasárnap folytattam a terv nélküli kóborlást az előadások között. Meghallgattam egy beszélgetést utazós műsorok készítőivel, a Karc FM-es Back Rékával, az Ozon TV műsorkészítőjével, Bárány Róberttel és Mátai Andrással, aki utazásos jolly joker, merthogy műsorvezető is. Maradtam ebben a  teremben, a következő előadás a zéró büdzsé utazásról szólt. Ez a beszélgetés pont úgy sikerült, ahogy egy jófajta, spontán és tervezetlen utazás. Eleinte két előadó beszélt…

Aztán hárman lettek…

És végül beszállt még egy szakértő a témában, a már emlegetett stoppos srác, Balázs.

Volt zene és tánc, röviden benéztem a 3D vetítésre is, ahol barlangokról láthattunk képeket, a világ különböző tájairól, benéztem röviden egy Afrika előadásra, és elcsíptem a végét a Bali trió (Navigátor blog, Sárgaruhás Lány, utazgatok.hu) előadásának is.

Ez alatt a két nap alatt többet tudtam meg a világ vallásairól és hiedelemrendszerekről, mint öt év szociológia szak alatt, kicsit kavarognak is a fejemben az infók. Összességében alig várom, hogy nekivágjak a következő utamnak, nagyon inspiráló két nap volt. Én nagyon jól éreztem magam, köszönjük a szervezést Gábornak, azaz Vándorboynak, és várjuk a nyolcadik Járatlan Utakont!

 

Címkék

mirkofiam

Úton vagyok otthon. Írni és utazni: ezt a két dolgot szeretem a legjobban. Az én szemüvegemen át kicsit más a világ, más dolgokat szeretek megmutatni, mint az utazó újságírók általában. Nem csak azt írom, mit láttam vagy tapasztaltam, hanem azt is, ez milyen gondolatokat ébresztett bennem. Szeretem az apró részleteket, amik nem markáns jellemzői a helynek, de mégis sokat adnak hozzá a hangulatához, mint egy szép csempe a falon, vagy egy különleges stencil az utcán.

Kapcsolódó cikkek

Egy komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Close