Kezdőlap Ázsia Keresztül Közép-Ázsián autóval

Keresztül Közép-Ázsián autóval

Néhány embert már akkor lever a víz, ha a megye határán kívülre kell vezetni és ezzel nincs is semmi baj. Engem akkor ver le a víz, ha repülőre kell szállnom. Nemcsak az a gondom a repüléssel, hogy nem én irányítom a gépet, hanem az egész procedúra. Nem vihetek annyi cuccot magammal amennyit szeretnék, visszafelé pedig nem hozhatok haza bármit ami megtetszik a súly- és mérethatárok miatt. Ráadásul csak kevés esetben tartom ár-érték arányban megfelelőnek, valamint ökológiailag igazolhatónak az egyhetes „berepüléseket”.

Ezeken kívül komoly érvem az autós utazások mellett, hogy nem szállunk el semmi felett, ízig-vérig benne vagyunk az országban, sokkal több mindent megtapasztalunk, közelebb kerülünk a helyi kultúrához, ha egy hely infrastruktúráját is használjuk és részt veszünk a közlekedésben.

Ebből kiindulva amikor a Földkerülő Expedíciónkat szerveztük alapból autós túrára gondoltunk, lett volna repülőgépes megoldás, esetleg vonatos is, mégis ez bizonyult számunkra a legideálisabb választásnak és utólag sem bántuk meg!

A cél ugyebár az volt, hogy fél év alatt megkerüljük a Földet, szárazföldön gurulva, az óceánok felett repülve. Az út ázsiai szakaszát egy húszéves Mitsubishi Pajero terepjáróval tettük meg, a Bajkál-tóig, kishíján 20 000 km-t tettünk meg vele, majdnem három hónap alatt. Ennyi idő alatt bőven ért bennünket élmény, amikből most szemezgetek egy kicsit.

Viszonylag hamar megérkeztünk Isztambulba, ahol a parkolóban rögtön sikerült komolyan elvágnom a bal mutatóujjamat, a helyi parkolóőr a táskámat cipelve és az összes költségünket megelőlegezve elkísért minket a kórházba, ahol elláttak, szerencsére nem kellett varrni.

Törökország varázslatos hely, édeskevésnek bizonyult az a tíz csodálatos nap, amit az országban eltöltöttünk. Bejártuk az álomszép,rózsaszín Tuz Gölü sóstó vidékét, láttunk hajnalban felszállni Kappadókia sziklaformációi fölé, talán száznál is több hőlégballont, aludtunk a Nemrut vulkán kráterében, 2500 méter tengerszint feletti magasságon. Útközben számtalan helyivel beszéltünk, elképesztően közvetlenek és kedvesek, a vendégszeretetük felülmúlhatatlan, főleg a délebbi, keletebbi vidékeken, ahol már kevés turista jár.

Törökország után Grúzia felé vettük az irányt, bejártuk a legszebb hegyeket, kóstoltunk sokféle Hacsapurit, átkeltünk autóval a Kis-Kaukázuson, felfedeztük a régi kolostorokat. Sajnos az utóbbi években Grúzia nagyon megdrágult, ennek ellerére a szolgáltatások minősége nem javult, reméljük a következő pár évben ez megváltozik…

Utunk Kazahsztán felé csecsen és dagesztáni területeken vezetett, a várakozásokkal ellentétben semmilyen kirívót nem tapasztaltunk, bár néhány terület szegényes volt, félelmeink a rossz hírek miatt, nem igazolódtak be, eseménymentes utunk volt. Már amikor volt utunk, mivel volt, hogy 30 km-en keresztül egy elmocsarasodott területen kellett átküzdenünk magunkkal Krokodillal (így neveztük el az autónkat), de hát ilyen a nagy Oroszország!

Kazahsztánba a dél-nyugati határon léptünk be, szerettük volna megnézni az Aral-tó kiszáradt hajóroncsait, ami csúfos kudarcba fulladt, mivel nem voltak már ott! Elvitték a fémfeldolgozóba a kazahsztáni területen található megfeneklett úszólétesítményeket, aki ilyesmit szeretne látni, állítólag Üzbegisztánban még megmaradt pár, nekünk egy következő túrára marad ennek felfedezése. Az akció sikertelenségét tetézte, hogy sikerült elsüllyesztenem az autót a kiszáradt tó medrébe, amit csak másfél óra ásást követően sikerült kiszedni a süppedős iszapból.

Keresztülutaztunk több ezer km-nyi pusztán, majd Almaty városát néztük meg és a körülötte lévő látványosságokat, mint például Ázsia Gyilkos-tavát, a Kaindy-tavat, vagy Ázsia Grand-kanyonját, a Charyn-kanyont, a színes Aktau-hegységet, ki nem hagyva a sivatagos Éneklő-dűnéket.

Menet közben akadt némi gondunk az üzemanyag minőségével, aminek hosszas huzavona után az lett a vége, hogy üzemanyagszűrőt- és pumpát kellett cserélni Krokodilban, de hát nem véletlenül vittünk magunkkal ezekből az alkatrészekből számos tartalékot. A rossz utakon leszakadt a féknek is egy alkatrésze, emiatt majdnem 1000 km-t kellett megtennünk gyakorlatilag fék nélkül. Összességében az egész túra alatt elég kevés műszaki hiba akadt, köszönhetően az autó alapos felkészítésének, ilyen távra csak így szabad elindulni!

A szerviz után Astanába indultunk, az odavezető úton pedig szemtanúi lehettünk egy űrhajófelszállásának három asztronautával a fedélzetén, amit a holdra szállás 50. évfordulója alkalmából küldtek fel. Félelmetes és egészen elképesztő látvány volt, amit ráadásul véletlenül vettünk észre az éjszaka közepén félreállva (aludni készültünk a puszta közepén). Borzongató érzés ilyet látni, nagy fényjelenséggel jár az égbolton, semmihez sem hasonlítható látványt nyújt. Csak másnap tudtuk meg mi volt az, addig az űrlények okozta inváziótól az atomrakétáig minden átfutott az agyunkon, ami kissé nehézkessé tette az álomba szenderülést.

Másnap megérkeztünk Astanába, ami egy húsz éve még teljesen üres területen épült, tervezett város. Óriási épületek, széles utcák jellemzik a várost, ide talán érdemes repülővel érkezni és kb. 10 nap alatt az Astana és Almaty közelében lévő látványosságokat felfedezni.
Kazahsztán után az orosz Altáj-térségen keresztül beléptünk Mongóliába, ahol alig vannak utak, a népsűrűség alacsony, ebből következően rengeteg élményben lehet részese annak, akik nem félnek egy kis kalandtól.

Mi ilyenek vagyunk, így az itt töltött szűk hónapba rengeteg mindent tapasztaltunk: vezettem egy helyi lakos motorját, amivel képtelenség volt egyenesen menni, de a körváltója miatt papucsban is lehetett vele motorozni, láttunk belülről igazi jurtát, amiben huzamosabb ideig laknak.

Zsófi lovagolt, Krokodil számos alkalommal úszott a helyi folyókban, egy alkalommal úgy döntött, hogy elnyújtja egy kicsit a fürdőzést, aminek eredményeképp két napig szárítottuk, kiszedve az üléseket és szétterítve a füvön a cuccaink nagy részét. Az egyik objektívem azóta használhatatlan (majd otthon kap egy alapos takarítást) és egy pár alkatrészt később cserélni kellett (indítómotor zárlatos lett pl.), de egyrészt elkerülhetetlen volt, másrészt meg a kalandért jöttünk.


Hát Mongóliában tényleg megkaptuk, ezt számos videóban dokumentáltuk, még az utolsó pár száz km is nagyon kalandos volt, mivel esett egy kiseső és az autók által készült csapások a füves pusztában igazi sárdagonyává váltak. Én és Krokodil viszont nagyon élveztük ezt, hisze erre való a sárgumi!

Irkutskban felvettük barátainkat a reptéren és a Bajkál-tó partján pár felejthetetlen napot töltöttünk együtt vadkempingezéssel, kirándulással, sörözéssel. Sajnos nekik el kellett indulniuk vissza Budapestre Krokodillal, mi pedig repültünk tovább és pár átszállással már Dél-Koreában, azon belül Szöulban találtuk magunkat.

Krokodil egyébként egy hónap alatt hasonló útvonalon hazatért épségben Magyarországra, így 4 hónap alatt 30000 km-t tett meg, teljes lakóautós kényelmet biztosítva nekünk és a barátainknak. Ha hazatértünk még számos kalandban lesz részünk együtt, de sajnos az óceánokon keresztül nem érte volna meg átszállíttatni, a túra USA részére egy másik autót (Dodge Caravan, nem terepjáró, de Észak-Amerikában már van rendes infrastruktúra…) vettünk Seattle-ben.

A Szöulban eltöltött tíz napunk fantasztikus volt, bejártuk a várost keresztül-kasul, még egy közeli hegycsúcsot is megmásztunk 99%-os páratartalom mellett, hogy megtekinthessük a metropoliszt a magasból. Egyébként itt a túrán először fizettünk szállásért a közeledő tájfun veszélye miatt, ami el is érte Szöult, fákat kicsavarva, ablakokat betörve. Hat éjszakát töltöttünk szálláson, a maradékot parkokban csövezve töltöttük, fából készült pavilonok biztonságában, sátrat sajnos egész Szöul területén tilos éjszakára felállítani. Igen, csak éjszakára, ugyanis a koreai piknikes kultúra szerves része a sátorállítás, de csak nappal, azért mindennek van határa!

A koreaiak nagyon visszafogottak, diszkrétek és rendezettek, a városaik nagyon tiszták, a metróhálózat elképesztően hatékony, ráadásul mindenhol van rendszeresen takarított nyilvános wc. Kellemes csalódás volt, ahogy a koreai gasztronómia is, a várakozásokkal ellentétben nem sikerült fogynom…

Szöulból Kínán keresztül három átszállással megérkeztünk az USA nyugati partjára, Seattle-be, ahol átvettük „új” lakóautónkat, Belugát, felkészítettük a három hónapos útra és újra útra keltünk.

Drónos videó az útról / forrás: Camperstudio Youtube

Hát ennyi a mi kis Ázsia túránk rövid története, akit bővebben érdekel, illetve követni szeretné a túránk további állomásait, látogasson el a camperstudio.com oldalra, ahol részletes úti beszámolókat találhattok rengeteg képpel, valamint mindezt a Facebook oldalunkon is követni tudjátok, hogy ne maradjatok le semmiről.

A blogon kívül rendszeresen töltök fel videós beszámolókat a túráról, drónos felvételekkel fűszerezve, itt a Youtube csatorna linkje: https://www.youtube.com/channel/UCwvrcxlpIzhhPnCKsL4VGnA

Természetesen a legtöbb poszt az Utazóbázis Európán kívüli Facebook csoportjában is megjelenik, érdemes belépni, számos információ és érdekesség kerül a csoportban napvilágra a mi túránkon kívül is!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Must Read

Patagónia – így utazik két magyar egy kínai motoron, Dél-Amerika vadregényes tájain át

Patagónia sokaknak ismerős név, de ki mit és mennyit tud róla már nagyon változó. Kettőnk közül a Gyuri volt az aki talán 25 évvel...

Keresztül Közép-Ázsián autóval

Néhány embert már akkor lever a víz, ha a megye határán kívülre kell vezetni és ezzel nincs is semmi baj. Engem akkor ver le...

Magyar utazók sorozat – Fél év alatt a Föld körül

Ki és miért veszi a fejébe, hogy elindul, hátrahagy mindent, és a szó legszorosabb értelmében világgá megy? Inspiráló mások történeteit olvasni; ki hogyan csinálja?...

Óz birodalma Ausztráliában van – dokumetumfilm-sorozatot ajánlunk

Az Utazóbázison szeretünk ritka célpontokat bemutatni; magyar utazók tolmácsolásában olyan tájakról tudósítani, ahová csak kevesen jutnak el. Ausztrália pont ilyen hely, keveseknek adatik meg,...

Merre jártak a magyar utazók júliusban? Képek Európából

Tegnap a Utazás a nagyvilágban csoport júliusi képeiből mutattunk válogatást, ma pedig következzenek az európaiak! Merre jártak a magyar utazók júniusban és júliusban? Szavak...