Öt nap kutyaszánnal az Északi sarkkörön – Interjú Varga Dáviddal

1997 óta minden évben megrendezik a Fjällräven Polar Expedíciót, amely egy ötnapos futam kutyaszánokkal, az Északi sarkkörön. A jelentkezési időszak minden év novemberében kezdődik a Fjällräven Polar Expedícióra. Varga Dávid idén, 2019-ben vett részt ebben a kalandban, miután a közép-európai régióból az ő bemutatkozó videója kapta a legtöbb szavazatot. Az Utazóbázis Facebook csoportjának tagjai nem voltak restek, rengeteg megosztással és sok-sok szavazattal segítették Dávidot.

Rendhagyó úti beszámoló – Dávid interjúban mesélte el az Utazóbázisnak, milyen szuper élmények érték ebben az öt napban.

Fel tudod idézni az első pillanatot, amikor felmerült benned, hogy részt szeretnél venni ezen a versenyen? Honnan jött az ötlet?

VD: Persze, mintha tegnap lett volna. 2017-ben Izlandon jártam és teljesen elvarázsolt az az ország. Miután onnan megjöttem, azonnal elkezdtem expedíciókat keresgélni. Helyszín szempontjából Izlandhoz hasonlóra vágytam, de egy kicsit extrémebbet szerettem volna csinálni.

Beugrott, hogy egy ismerősöm mesélt egy túráról, amin az édesapja részt vett Svédországban. Ez volt a Fjallraven Classic. Amikor utánaolvastam, hogy mi is ez a Classic, egyből feltűnt a Fjallraven Polar. Megláttam, hogy 330 km-t tehet meg 20 szerencsés ember az Északi sarkkörön kutyaszánnal. Azonnal eldöntöttem, hogy ott a helyem. Erre már csak rátett egy lapáttal, amikor a 2018-as magyar kijutóval (Zaja Kitty) találkoztam néhány nappal később és meghallgattam az élménybeszámolóját. Gyakorlatilag a találkozásunkat követően egyből elkezdtem készülni a szavazatgyűjtésre.

Szüleid, barátaid mit szóltak, amikor bejelentetted?

VD: Elsőre nem vették annyira komolyan tekintve, hogy gyakran kitalálok hasonlóan furcsa dolgokat. Apukám 1000 a testvérem 2000 szavazatot jósolt nekem az elején. Azonban hamar kiderült, hogy ezt most valóban nagyon komolyan veszem. Óriási támogatást kaptam a családomtól és a barátaimtól.

Hogyan készültél fizikailag és mentálisan a megmérettetésre?

VD: Mindig sokat mozogtam, nagyon szeretek sportolni. Sokkal inkább az foglalkoztatott, hogy mi teszek majd a hidegben, hiszen 5 napon át nem mehettünk be meleg helyre és ezt tudtuk jól előre. De a hideg ellen készülni nem igazán lehet. Persze vannak trükkök (hideg zuhany stb.), de alapvetően a jó minőségű meleg ruhák a kulcsfontosságú dolgok. Ezeket pedig biztosította a Fjallraven, így minden adott volt ahhoz, hogy könnyedén teljesítsük az utat.

Technikailag hogyan nézett ki a dolog, például az odajutás, gondolom elég speciális öltözet/eszközök kellettek, azokat honnan szerezted be?

VD: Mindent a Fjallraven intézett. Nekünk annyi volt a dolgunk, hogy megadjunk két dátumot, a kiutazás és a hazautazás napját. Stockholmba repültünk Budapestről (Annával, a másik magyar kijutóval, akit a videója alapján választott ki a zsűri), ott találkoztunk a többiekkel és volt egy két napos ismerkedős időszak városnézéssel összekötve. Majd eljött a nagy nap, amikor találkoztunk a szervezőkkel is a repülőtéren. Onnan busszal átmentünk Sigtunába, ahol megkezdődött az elméleti felkészítésünk és megkaptuk a felszerelésünket. Ott már elhittem, hogy nem fogok fázni, mert elképesztő jó minőségű ruhákat kaptunk. Másnap repültünk Tromso-be (Norvégia), ahol a gyakorlati felkészítésünk történt. Ott már sátorban aludtunk. Korán reggel ébredés után elvittek minket a kutyákhoz és megkezdődött az út.

Hogy nézett ki egy napotok a futam alatt?

VD: Reggel 6-kor volt az ébredés. Kimásztunk a hálózsákból, felöltöztünk és mentünk vizet forralni a kutyáknak. Miután felforrt, ráöntöttük az eledelükre (kolbász) és kiporcióztuk/kiosztottuk nekik. Volt még némi teendő a kutyusokkal, miután mindennel megvoltunk, mentünk vissza a sátorhoz, ahonnan minden cuccunkat átvittük a szánba. Lebontottuk a sátrat és reggelit készítettünk magunknak.

Szárított ételeket ettünk. Havat vagy a lékelt tavak vizét forraltuk fel, ezt öntöttük a reggelire/ebédre/vacsorára.
Nagyságrendileg reggel 9-re készültünk el minden reggeli feladatunkkal, majd indultunk a következő alvós helyszínünk felé. Napi 60-80 km-t tettünk meg (6-8 óra naponta) a szánnal. Néha megálltunk, hogy a kutyák tudjanak kicsit pihenni és lehűtsék magukat a hóban, közben mi általában megebédeltünk.

Kora este megérkeztünk a következő táborunkhoz. Ott a kutyákat áttettük az alvós helyükre, elkészítettük a vacsorájukat, megetettük őket, és kezdődött a sátor felállítása. Miután ezekkel megvoltunk elkészítettük a saját vacsoránkat is. Este 11 körül pedig már a hálózsákban feküdtünk és izgatottan vártuk a következő reggelt.

Volt necces pillanat, amikor azt érezted, kész, feladom, haza akarok menni? És mi volt a legemlékezetesebb pillanat, amire azt mondod, hogy na, erre életem végéig emlékezni fogok?

VD: Nem akartam hazajönni, sőt inkább még maradtam volna.
Három olyan kiemelkedően szuper élményem volt, amit a kedvencemként tartok számon. Az első, amikor megláttam az északi fényt az első sátorban töltött esténken. Hihetetlenül gyönyörű volt.

A másik, amikor találkoztunk a kb. 200 kutyával. Óriási nézni, hogy mennyire lelkesek minden reggel az indulás előtt.

A harmadik és egyben első számú kedvenc élményem az volt, amikor az utolsó esténken bejelentették, hogy aznap nem állítunk fel sátrat, hanem a csillagok alatt alszunk szabad ég alatt, hálózsákban. Elvonultam mindentől egy kicsit távol, gyűjtöttem fenyőágakat az erdőben, ami matracként funkcionált, tüzet raktam és csak azon tűnődtem, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy eljuthattam erre a varázslatos útra.

Milyen volt a társaság?

VD: Szuper volt. A világ minden pontjáról érkeztek emberek. Összesen 26-an voltunk kijutók. Az első pillanattól mindenki nagyon barátságos volt. Rengeteget nevettünk. Az út végén viszont elég nehéz volt a búcsú, hiszen valóban igaz barátokat adott nekünk a Polar. A csapat nagy részével a mai napig tartjuk a kapcsolatot.

Kinek ajánlanád a részvételt a Polar körön?

VD: A kutyabarát embereknek mindenképpen ajánlom. Azt azonban fontos tudni, hogy nem csak a kutyaszánozásról szól a Polar. Sok teendő van reggeltől estig. És hideg is van. De azoknak az embereknek, akiknek ezzel nincs problémájuk, azt tanácsolom, hogy jelentkezzenek és jussanak el az útra. Nekem az eddigi életem legszebb napjait adta a Polar.

További képeket a kalandról Dávid Instagram profilján találtok

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..