Ki és miért veszi a fejébe, hogy elindul, hátrahagy mindent, és a szó legszorosabb értelmében világgá megy? Inspiráló mások történeteit olvasni; ki hogyan csinálja? Jó pár magyar utazó írását olvashattátok már az Utazóbázison, amiben leírják vagy elmondják miért indultak útnak, és mit várnak az úttól. Következzen János és Zsófi története, ők is megírták nekünk, miért és hogyan indultak útnak és mik a terveik a következő hónapokra!
Kedves Utazóbázis olvasók! A nevem Dr. Peterdi János, és a menyasszonyommal, Zsófival azt vettük a fejünkbe, hogy körbeutazzuk a Föld nevű bolygót, amin élünk. No, nem mostanában jutott ez az eszünkbe, hanem nagyjából öt éve. Azóta hol kisebb, hol nagyobb intenzitással, energiabefektetéssel ezen ügyködünk, ami az utolsó egy évben csúcsosodott ki.
A sok munka viszont meghozta eredményét és júniusban elindultunk fél évig tartó utunkra, aminek az a célja többek között, hogy Kelet felé indulunk és Nyugat felől érkezzünk meg. Végtelenítjük az utat, mert eddig minden utazásunk során vissza kellett fordulnunk és hazamenni. Mi pedig, általában nagyon szomorúan vesszük tudomásul (bár nagyon szeretjük az otthonunkat), ha egy utazásunk véget ér és hazafelé kell vennünk az irányt.
Ezt a rossz érzést elkerülve, alapból úgy vágtunk bele az egészbe, hogy hazafelé indulunk. Csak kis kerülőt teszünk, nagyjából egy bolygónyit. A túránknak ennél fogva nem lesz legkeletibb, vagy legnyugatibb pontja, maximum legészakibb és legdélibb. Nagyjából maradunk ezen az égövön, keveset cikázunk, viszont igyekszünk az útvonalból a legtöbbet kihozni.
Magyarán az egész nem csak arról szól, hogy körbemenjünk, hanem arról is, hogy azokat az országokat amelyeket érintünk, a lehető legteljesebben felfedezzük, megismerjük és magunkba szívjuk a helyi kultúra legalább egy kis részét. Ennél fogva a lehető legtöbb távolságot autóval, közúton tesszük meg, nem repülünk át semmi fölött, ha nem muszáj. Sajnos az óceánok felett muszáj repülnünk, bár szeretünk úszni és a kocsinkat is Krokodilnak neveztük el…
Sajnos hajóval átkelni sem autóval, sem személyként nem éri meg, egyszerűen túl drága és időigényes. De nem is baj, az Észak-Dél irányú Földkerüléshez mindenképpen hajózni kell, hiszen a sarkkör felett nem igazán létezik repülőút, szóval ezt majd arra az alkalomra tartogatjuk, amikor a második kört csináljuk.
Az ázsiai részt terepjáróval tesszük meg, egy Mitsubishi Pajero Sporttal, ami nem mai csirke (20 éves), de viszonylag keveset futott és nagyon alaposan fel lett készítve. A műszaki átvizsgáláson, javításon felül komolyabb terepezésre is fel vagyunk készülve, illetve egy lakóautó önellátási szintjét tudjuk produkálni. Nem fizetünk szállásért, az autóban alszunk, a zuhanyzást és a folyóügyeket mobilzuhany és mobiltoalett segítségével intézzük. A főzést az autóban található gázfőzővel oldjuk meg, és természetesen rengeteg élelemmel rakodtuk meg az autó erre kialakított rekeszeit.
Az elmúlt másfél hónapban több, mint 13000 km-t tettünk meg, az útvonal a következőképpen alakult: Magyarország (Budapest), Románia (eltévedtünk kicsit, már rögtön az elején), Szerbia, Bulgária, Törökország, Gúzia, Oroszország (csak átutaztunk csecsen és dagesztán földön…), majd Kazahsztán (ezekből az országokból láthattok egy kis képes ízelítőt). A következő ország Mongólia, ahol kicsit több mint három hetet töltünk majd, reménykedve, hogy a rossz utakat, illetve az utak hiányát túléli majd az autónk.
A túra ázsiai részének autóval megtett útja végül Oroszországban, Irkutsk városában ér véget, ahol két barátunk visszavezeti az autót Budapestre (szállítani nem érte volna meg), mi pedig átrepülünk Szöülba, ahol tíz nap koreai csavargás vár bennünket. Dél-Korea után három hónap USA következik, ahol a nemzeti parkokat és természeti kincseket vesszük célba, de a nevezetesebb városokat sem hagyjuk ki! Mindezt szintén autóval, amiről még nem tudjuk pontosan, hogy milyen lesz, lényeg, hogy lesz!
Az Egyesült Államok után Párizsba érkezünk, decemberben. A terveink nagyjából idáig tartanak, fogalmunk sincs, milyen módon érkezünk meg Budapestre. Kell a spontaneitás, méghozzá nem is kevés, hiszen az érintendő útpontokon kívül nem sok mindent terveztünk meg. Elég nagy falat volt már az útvonal kitalálása és a kellő felkészülés is… De mi így szeretünk utazni, kint alszunk a megszámlálhatatlan csillaggal kitüntetett szállodánkban, ráadásul nagyjából minden nap máshol!
De ettől lesz izgalmas egy ilyen utazás és persze attól, hogy mindenre nyitottak vagyunk. Azoknak is kell lennünk, különben nem ismernénk meg semmit a helyi környezetből, kultúrából. Mivel rengeteg élmény ér bennünket és hihetetlen tájakon járunk, olyanokon ahol európai ritkán jár, úgy gondoltuk érdemes részletesen megörökíteni az utazást. Ennek fényében és mert jogász végzettségem mellett fényképész is vagyok kötelezőnek éreztem, hogy blogot vezessünk rengeteg fényképpel, videóval, és drónos felvétellel.
Ezek a tartalmak elérhetőek Facebookon Camperstudio néven, illetve külön weboldalunk is van: www.camperstudio.com. A Youtube csatornánk szintén ezen a néven érhető el, Instagramon én @jpeterdi, Zsófi pedig @sophianelili néven vagyunk elérhetőek. Ezen kívül az általunk írt blog természetesen megjelenik majd az Utazóbázis Európán túli utazásokra koncentráló csoportjában, amely lehetőséget ezúton is köszönjük!
Ha bárkinek bármilyen kérdése van az utunkkal vagy az általunk keresztezett országokkal és főleg az autós beutazással kapcsolatban, nagyon szívesen válaszolunk bármelyik elérhetőségen! Mi pedig gurulunk tovább és kellemes nyarat kívánunk minden olvasónak!
