Blog

Latest News
A legjobb kombináció: Szlovénia és Olaszország

A legjobb kombináció: Szlovénia és Olaszország

Az élet sokszor nem várt fordulatokat hoz. Hisszük, hogy amit elterveztünk, az jó, és meg is fog valósulni. Mindig is azt vallottam, hogy ha valamit szeretnénk, és teszünk érte, akkor olyan nincs, hogy az ne következzen be. 2020 megtanított arra, hogy de igen, sajnos lehetséges ennek ellenkezője is.

Több utunk nem valósult meg; van amit sikerült áttenni másik időpontra, van amit nem. Van amelyik az utolsó pillanatban hiúsult meg, van amit szépen, nyugodtan, még időben át lehetett ütemezni. Végül Szlovéniába egyébként is mentünk volna, így úgy gondoltuk, megragadjuk a lehetőséget, és elutazunk oda, megtoldva pár nappal az eredetileg tervezett kint- tartózkodásunkat. Az olasz határ közelsége adta a lehetőséget, hogy Olaszországban is eltöltsünk egy kis időt, így két gyönyörű országot is láttunk egyszerre.

Utazás

A kiutazás saját autóval történt, s az országokban történő közlekedést is természetesen ezzel oldottuk meg. Tartottunk tőle, hogy a velünk utazó 3 éves kislányunk hogyan fogja bírni az autós utazást, de meglepően jól, ha 1. éjjel utaztunk, 2. alvásidőben utaztunk, vagyis egyszóval, ha aludt, illetve, ha ébren volt, akkor le volt kötve. Régen nagyon nem bírta az autózást, pedig pici korától fogva mentünk vele. Most viszont azt éreztük, hogy ezekkel a hozzá való alkalmazkodásokkal kivetelezhető a dolog, s így azért új távlatok nyíltak meg az utazás terén számunkra.

Olaszország

Egy hét Szlovénia után, mely még a férjem programjával telt, elkezdődött az utazásunk, mely során felfedeztük Velencét, Veronát, Padovát; fürödtünk a Garda-tóban; s láttunk szép hegyvidékeket mindkét országban.

Első utunk Velencébe vezetett. Hajnalban indultunk, s kora reggel értünk oda. Ahogy beértünk a városba, le is tettük az autót, mert nem lehet vele behajtani a városközpontba. Onnan gyalogszerrel indultunk a felfedezőutunkra. Nagyon jó volt igazán korán, az elsők között megérkezni „A Lagúnák Városába”. Csend, nyugalom fogadott minket.

Szinte egyes egyedül sétáltunk a szűk, csatornák övezte utcákon; keltünk át a megszámlálhatatlanul sok hidacskán, gondolkodván közben azon, hogy vajon milyen lehet itt élni?! Úgy igazán, a mindennapokban. Milyen lehet úgy kelni és feküdni, hogy szinte az ablakpárkányt nyaldossa a víz?! Milyen lehet a vízen közlekedve eljutni a boltba, rokonokhoz, barátokhoz? Még vízimentőt is láttunk. Nem, nem olyan mentőt, aki segít, ha bajba jutott valaki a vízben. Hanem olyat, aki a házban élőkhöz megy, ha gond van, s szállítja őket.

 

Velence utcarészlet
Velence utcarészlet
Velence utcarészlet
Velence utcarészlet

Sikátorról- sikátorra járva eljutottunk a város központi részéhez. Tudtuk, hogy közeledünk a Szent Márk térhez, mert egyre több ember kezdtünk látni magunk körül. Nem tudom, a járvány előtt milyen lehetett a város, de a képeket elnézve, egy gombostűt sem lehetett elejteni, annyi látogatója volt. Az ikonikus épületeket, nevezetességeket mindenki látni szeretné, ez nem kérdés. De számomra már ez a jelenlegi embermennyiség is sok volt, nem még az, ami a vírus előtt lehetett itt. Bevallom, örülök, hogy kicsit nyugodtabb körülmények között vethettünk pillantást Velencére.

Szent Márk tér
Szent Márk tér
A lagúnák városa
A lagúnák városa

Velence

Sajnos csak egy fél napunk volt a városra, mert mint említettem, az alvásidőt már a kocsiban célszerű tölteni, hogy valamennyit pihenhessen a kislányunk. Ez az idő arra volt elég, hogy egy nyugodt sétával eljussunk a központi térre, megnézzük a Sóhajok hídját, a Nagy csatornát, reggelizzünk egy hangulatos beülőben, s készítsünk pár gyönyörű képet.

A nevezetességek előtt így is sor állt, azt kisgyerekkel nem vállaltuk volna be, de igazán mi a mindennapi életet szeretjük megfigyelni. Csak leülni, s elnézni, ahogy a gondolások ajánlgatják hajóikat; a bazárosok a szebbnél szebb maszkjaikat a turistáknak. Bekukkantani 1-1 kapualjba, látni, ahogyan az ablakba kitett virágot locsolja az ottlakó, vagy megfigyelni a munkába igyekvő embereket, ahogy felszállnak arra a hajóra, ami elviszi őket úticéljukhoz. Nem tagadom, sajnos fél nap valóban kevés volt erre a városra, s jó lehet itt meg is szállni pár napra, így egy újabb lehetőséget hagytunk a jövőre néze, már ami az utazási terveinket illeti.

 

Hortenziák
Hortenziák
Egyik művészeti galéria Velencében
Egyik művészeti galéria Velencében
Búvárszemüvegben-csak stílusosan
Búvárszemüvegben-csak stílusosan
Velencei sikátor
Velencei sikátor

Kora délután tovább indulva Veronát céloztuk meg, ahol az első szállásunk volt. Sikerült a belvárosba foglalni egy nagyon szépen felújított apartmant, jól felszerelt konyhával, hálószobával; Residenza Le Mura néven található meg a Booking.com oldalon. A szállásadó nagyon informatív volt, segítőkész; még prospektust is készített a helyi nevezetességekről, miket érdemes megnézni.

Verona városa nagyon tetszett nekünk. Pici szűk utcáival, régi épületeivel, zsalugáteres ablakaival rögtön belopta magát a szívünkbe. Kedves sétálóutcája estére megtelt emberekkel, akik jókedvűen beszélgették, ittak egy pohár aperolt, ettek egy jó pizzát, vagy csak hallgatták a tereken játszó utcazenészeket. A látványosságokat nem vittük túlzásba, amik útba estek sétáink során, azokat néztük meg: Aréna (de csak kívülről), Júlia háza, Piazza delle Erbe, Ponte Pietra, Ponte Scaligero, Castel San Pietro, Adige folyó. Sokat időztünk a Piazza delle Erbe téren ücsörögve, pizzát majszolva; vagy az Adige partján ülve, figyelve a hegyekből érkező folyó kristálytiszta átlátszóságát.

Verona városa nagyon kedves hangulatot árasztott végig. Sokan voltak, de nem éreztük túlzónak sehol.  Nagyon tiszta város, nem igazán láttunk szemetet eldobva. Rendezett, virágos. Az olasz embereknek mindig volt a kislányunkhoz 1-2 jó szavuk.

Verona felülről
Verona felülről

 

Verona
Verona
Verona
Verona
Veronai hangulat
Veronai hangulat
Júlia háza
Júlia háza
Júlia szobra Veronában
Júlia szobra Veronában
Falra írni már nem, de levelesládában lehet üzenetet hagyni Júliának
Falra írni már nem, de levelesládában lehet üzenetet hagyni Júliának

A veronai ottartózkodásunkat a Garda-tóbéli látogatásaink színesítették. A déli és dél-keleti szakaszán voltunk több alaklommal fürdőzni. Nagyon kellemes a vize, gyakorlatilag, ha az ember nem tudja, hogy édes vizű tóban van, azt hihetné, hogy a tenger közelségét élvezi, olyan átlátszó, homokos/köves, hullámzó a víze a tónak. Kacsák, hattyúk úszkáltak a part mentén. Lehetett vízibiciklit, sup-ot, csónakot…stb-t bérelni, szóval, ha valaki aktívan töltené el a tó mellett az idejét, az is talál lehetőséget bőven.

Garda-tó
Garda-tó
Garda-tó
Garda-tó

A tó melletti városok közül Sirmionet látogattuk meg. Az egész belvárosi rész olyan volt, mint egy díszlet, nagyon szép, igényes, de ugyanakkor nagyon zsúfolt is. Rengeteg ember látogatta meg, nyilván nem véletlenül, mert csodás városka. Az óvárosi rész egy félszigeten fekszik, így mindkét oldalról víz szegélyezi. Csodálatos színekben pompázó virágok, hangulatos tavernák, fagyizók fogadták a látogatókat.

Sirmione
Sirmione

A Garda-tó környékénél maradva, egy települést néztünk még meg, ami nagyon elnyerte a tetszésünket; ez nem más, mint az apró Borghetto. A Mincio folyó szeli át a várost, mely nagyon bájos a vízimalmaival, kőberakásos házaival, apró zúgóival. Körülbelül fél órás sétával bejárható, de abszolút az egyik kedvencünk lett a hangulata miatt.

Borghetto
Borghetto
Borghetto szépsége
Borghetto szépsége

Kislányunk 3 éves születésnapját ezen az úton ünnepeltük, így arra a napra egy főleg neki kedvező programot találtunk: meglátogattuk a Parco Natura Viva állatparkot/szafarit. A hatalmas területen fekvő egység két részből áll: az egyik az állatkert, a másik a szafari rész, ahová saját autóval lehet bemenni, s kijelölt útvonalon lehet végighaladni, s közben a szabadon lévő állatokat meg lehet figyelni. A park gyönyörűen gondozott, nagyon igényes, és állatbarát. Nagyon jó élményekkel gazdagodtunk, bár sajnos az is igaz, hogy sok állatot nem tekinthettünk meg, mert nem bújtak elő. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nagyon meleg volt az aznap, így ez is lehetett az oka ennek.

Zsiráf a szafari-túrán
Zsiráf a szafari-túrán
Szafari
Szafari

Verona után elkezdtünk visszafelé indulni, így Pádova lett a következő úticél. Igazi egyetemváros, nagyon régre visszanyúló történelemmel, és – szerintünk – Olaszország legfinomabb fagyijával. Rengeteg fiatal van a városban, sokkal többet láttunk, mint Veronában. Ennél fogva pezsgés jellemezte a várost, a parkokban piknikeznek, zenét hallgatnak, gördeszkáznak, vagy csak kiülnek egy kávézóba. A látogatót magával viszi a helyiek lendülete; jó volt elvegyülni az emberek között, sétálni az óvárosba, hallgatni az olasz zenét, csodálni a Vespákat, és többször visszatérni a Prado della Valle melletti fagyizóba, ahol olyan, de olyan finom fagyit ettünk, mint még szerintem soha. A belvárosban megcsodáltuk a Bo Palace-t, a Prado della Valle-t, a Ponte Molinot, a Bazilikát, és keresztül-kasul bejártuk az óvárosi részt. Nagyon szép utcácskákat találtunk; szombaton piaci forgataggal fűszerezve.

 

Napfelkelte Pádovában
Napfelkelte Pádovában
Pádova
Pádova
Pádova
Pádova
Pádovában
Pádovában
Az árkádok városában
Az árkádok városában
Pádovai utcafestmény
Pádovai utcafestmény

Pádovából kiváló lehetőségünk nyílt ellátogatni a várostól mindössze kb 50 percre fekvő  Sottomarinába, ahol tudtunk kicsit fürdőzni a nagyon kellemes hőfokú tengerben. A strand nagyon jól kiépített: napágyak, vendéglátóhelyek, karbantartott tengerpart; mosdó is megtalálható. Igen gyerekbarát, finom homokos strand, lassan mélyülő vízzel. Hétvége lévén sokan voltak, de nem volt zavaró.

Sottomarina
Sottomarina

Hazafelé megálltunk a tengerparttól mindössze néhány km-re fekvő Chioggiába, mely várost Velence kishúgaként is emlegetik. Nem olvastam túl jókat róla az intereneten előzetesen: lepukkant, nincs ott élet, az jár oda, aki Velencét nem engedheti meg magának, és hasonló lehúzó megjegyzéseket lehet találni a neten.

Örülök, hogy nem hallgattunk ezekre a hangokra, és elmentünk mégis megnézni a várost, mert kellemes csalódás volt. Igen, valóban láttunk omladozó épületeket, de Velencében úgyszintén. Igazi olasz kisvárosnak tűnt nekünk, annak minden előnyével és hátrányával együtt. A csatornák között sétálva igen hangulatos estét töltöttünk el ott, és az egyik legjobb pizzát ott találtuk meg. Szép kis hídjai, izgalmas sikátorai lenyűgöztek. Kellemes hangulatot kölcsönöztek az utcaképnek az ablak elé kiterített száradó ruhák, a parkoló kis hajók, és a sirályok rikácsolása.

 

Chioggia
Chioggia
Chioggia
Chioggia
Ablak a világra
Ablak a világra

Utolsó olasz napjaink egyikén Grado tengerpartját látogattunk még meg, ahol igazán gyerekbarát környezetet találtunk, rendkívül sekély vízállással (több száz métert lehetett besétálni, és még mindig csak lábszár- középig ért a víz), puha homokkal (éljen a homokozás), és játszótérrel.

Grado
Grado

A szlovén határ közelében két nagyon szép települést sikerült még megnéznünk: Venzonát és Cividale del Friulit. Mind a kettő nagyon hangulatos fallal körülvett belvárossal rendelkezik, kis folyó folyik a partjukon. Igazán festői mind a kettő, érdemes rájuk szánni pár órát.

Venzone
Venzone
Cividale del Friuli
Cividale del Friuli
Cividale del Friuli
Cividale del Friuli

 

Szlovénia

Szlovéniába átautózva a hatalmas hegyekbe gyönyörködtünk, majd megérkeztünk Tolminba, pontosabban első úticélunk a Tolmin szurdok volt, vagyis a Tolmin Gorges. A belépőjegy megfizetése után kis térképet kaptunk, rajta a főbb pontokkal, s megkezdtük a túrát. Fényképezéssel, kellemes sétával körülbelül 2 órát töltöttünk ott.

Lenyűgöző a természet ereje, ahogyan hosszú-hosszú idő alatt kialakította a szurdokot a víz. Mesés színekben pompázik az alig 5-9 fokos Tolminka folyó, ahogy sebesen fut alá. A hatalmas melegben nagyon kellemes volt a víz mellett hűsölni. Több pont is van, amit érdemes meglátogatni; például függőhíd, termál forrás, Medvefej-szikla, kilátópont..stb. Nagyon jól ki van táblázva minden, gyerekkel is jól járható (babakocsival viszont nem- sok a lépcső és a keskeny út).

Tolmin szurdok
Tolmin szurdok
Tolmin szurdok
Tolmin szurdok
Lenyűgöző mélység
Lenyűgöző mélység

Útban a következő szállásunk felé, ami a hegyek között bújt meg, több, mint 1000 m magasan, az erdő „közepén” (Apartments Peternelj), megálltunk még a híres Soca folyónál, és megmártóztunk benne, megtapasztalva, valóban milyen erős a sodrása, és milyen hideg a kristálytiszta vize.

Soca folyó
Soca folyó

Az új, s egyben utolsó szállásunk valóban hegyekkel körülvéve terült el, csodálatos panormát nyújtva. Kutya, cica, nyúl, csirke, játszótér, grillezési lehetőség, minden adott volt, a kislányunk nagyon szeretett az udvaron időzni. A házigazdák is nagyon kedvesek voltak, welcome drinkkel és süteménnyel fogadtak. Az erdőnek olyan balzsamos illata volt, amilyet még nem éreztem, pedig erdő mellett nőttem fel. Kellemes időt töltöttünk itt is el.

Az utolsó napokat Szlovénia csodáinak felfedezésével töltöttük: a Bledi-tó valóban varázslatos, nem szabad kihagyni, ha a környéken járunk. Szerencsénk volt, mert nem volt turista-áradat; viszonylag élhető számú látogató volt jelen a tó körül, így nyugodtan tudtunk sétálni egyet. Sajnos csak egy délutánunk volt erre a programra, de így is ízelítőt kaptunk a hely varázsából: türkiz színű víz, mesés kilátás, kacsák, láblógatás a vízbe, sok séta, sőt egy pici fürdés is belefért az időnkbe. Előzetesen olvastam, hogy nagyon kiépített, s túlárazott a hely, s ez való igaz is mindkét tekintetben. Viszont nagyon rendezett, szép, tiszta környezetben fekszik a tó, látszik, hogy valóban sokat foglalkoznak az egyik fő szlovén látványossággal.

Bled
Bled

 

Másnap utunk végéhez értünk; hazafelé a szlovén főváros állatkertjében voltunk, ami nagyon tetszett mindenkinek, főleg a kislányunknak. Könnyen járható, sokan voltak babakocsival is; rendezett, szép környezetben fekszik. Egy nagy körrel körbe lehet járni az egészet. Összehasonlítva a pár napja Olaszországban tett állatkerti-kirándulásunkkal, ez sokkal többet adott- élményt-, mint az a másik.

Utolsó Szlovéniában töltött óráinkat Ljubjanában töltöttük, ami szerintem egy fantasztikus város. Viszonylag kicsi, ember-léptékű, nagyon kedves, hangulatos. A fő utca részt barangoltuk be a folyó mellett, s csodáltuk meg az apró hidakat, néztük az elhaladó hajókat, ettünk egy fagyit, s vonódtunk bele a  nyüzsgő életbe. Nagyon sok kiülős hely van, végig a part mentén, s sokan is voltak mindegyik helyen- pedig hétköznap délután volt.

Ljubjana
Ljubjana

Hazafelé utunkat kb 4,5-5 óra alatt tettük meg, este indulva, így a kislányunk végig aludta az utat, probléma nélkül.

Autós utazás gyerekkel:

Nekünk ez volt az első hosszabb autós utunk gyerekkel, kislányunk jelenleg 3 éves. 3 hónapos korában volt már egy, viszont akkor még annyira pici volt, hogy gyakorlatilag majdnem végig aludt az úton, így a logisztika könnyebb volt (nem kellett pl éjjel utaznunk). Viszont most már, hogy fix napirendje van egy jó ideje, könnyebb számolni vele, s ehhez igazítottuk a napjainkat.

Oda-és visszafele is késő este/éjjel utaztunk. Van aki nem ajánlja, a vezető figyelmének lankadása miatt, viszont a férjem ezt így rendben találta (ő vezetett), így nem volt problémánk vele, a gyerek is végig aludta az utat. Ott létünkkör is természetesen saját autóval mentünk mindenhova, igazodva kislányunk napirendjéhez- vagyis volt egy délelőtti program, és egy délutáni, minden nap. A délelőtti általában rövidebb volt; délben vagy a szálláson aludt, vagy az autóba, míg eljutottunk A-B-be; majd délután volt egy hosszabb programunk. Nekünk ez így bevált.

Szlovénia
Szlovénia

Ottlét gyerekkel:

Gyakorlatilag mindkét országban tudtunk úgy működni, mint itthon, minden kapható a gyerekeknek is, mint itthon. Szlovéniában az Aldi Hofer néven fut, van Lidl, Spár is, mindkét országban. Az árak kicsit magasabbak, de elfogadhatóak. Igaz, nekünk már nincs szükségünk rá, de volt bőven pelenka, bébiétel, s egyéb választék, ami babáknak fontos lehet.

Mindkét országban nagyon kedvesek voltak a gyerekkel, sokan szóltak hozzánk pár kedves szót, kapott apró ajándékokat (pl nyalókát). Ahol tudtunk, elmentünk játszótérre. Sajnos túl sokat nem láttunk, Spanyolországgal összehasonlítva például nagyon kevéssel találkoztunk. A tengerpart Olaszországban (legalábbis ezen a részen, ahol mi voltunk), abszolút gyerekbarát, kiépített.

Covid helyzet:

A határok nyitásával elindult a turizmus, bár sokkal kisebb mértékben, mind ekkor szokásos. A határokon sehol sem volt ellenőrzés, gyakorlatilag csak áthaladtunk megállás nélkül. Tapasztalataink szerint, mindkét országban,- de főleg Olaszországban-, nagyon figyelnek a higiénés szabályok betartására: maszkban lehet belépni az üzletekbe, mindenhol kézfertőtlenítő van kitéve, aminek a használatát nézik is (vagy a bolti alkalmazott nyomja a belépő kezére, vagy szól, hogy belépés után használd).

Sok helyen egyszerre csak meghatározott számú ember lehet bent egy üzletben, van ahol csak 1, vagy max 3-4. Ez főleg kisebb üzletekre jellemző, pl könyvesboltban, fagylaltozókban volt jellemző, egy Aldiban pl nem, de azért az problémás is lenne. Azt vettük észre, hogy nagyon fegyelmezettek az emberek, valóban használják ezeket a kihelyezett fertőtlenítőket. Mindenki óvatosabb, ami érthető is, de az élet zajlik.

Miért volt jó ennek a két országnak a kombinálása egy utazáson belül?

Teljesen spontán döntés volt, hogy Szlovénia mellett Olaszországba is átjöjjünk; de nagyon jó döntés volt. Az óvintézkedések betartása mellett nem volt bennünk félelemérzet a vírus miatt. Ennek ellenére, ahol tudtuk, kerültük a tömeget.

A két ország összekombinálása azért volt nagyon jó, mert így ez volt a szinte legeseménydúsabb-, s színesebb utazásunk, amit a közelmúltban átéltünk. Az autó mobillá tett, sokkal több helyre jutottunk el, mintha csak bérelt autónk lett volna, mert így több szállásunk is volt, ergó többet láttunk. Ebben az utazásban volt minden: hegyek, patakok, folyók, tenger, város, vidék, állatok, növények, sok-sok gasztronómiai élmény. Nagyon élveztük, hogy több helyre eljutottunk, mint általában szoktunk. Teljesen más a két ország, mind a kettőben más és más a szép, a látnivaló, így tökéletesen kiegészítették egymást. Az út végén konstatáltuk, hogy rengeteg minden kimaradt még így is; ezért biztos, hogy vissza fogunk még térni mind a két helyszínre.

Bledi-tó
Bledi-tó

Georgina

View all posts by Georgina

Gondolatok- hova, merre, mikor. Ez így jó lesz? Jó lesz. Nem, mégsem. Újratervezés. Az agy zakatol. Látni szeretném. Látni akarom. Újra át szeretném élni az újdonság, a másság, a különbözőség érzését. Ugyan az, mégis teljesen más- legyen 1200 vagy 12000 km-re az otthontól. Csodás tájak, kedves emberek. Tervezgetés, utánaolvasás, térképek, információk, foglalások. Még fél év...még egy hónap...holnap utazunk. Aztán ott állsz. Repülőtér, biztonsági ellenőrzés, várakozás. De kit érdekel?! Hisz' boldog vagy. Újra úton. Megélni, átélni, csak ülni. S nem csak nézni, látni is. Jól van minden, hiszen megérkeztél. Helyére kerültek az apró mozaikok, információ-morzsák. A tervek felborulnak, nem láthatsz mindent, de nem baj, ennél sokkal többet kapsz. Magát az életet.

Related Posts

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .