Nagyon régi vágyam volt eljutni Franciaországba – az ország szépségei, a finom ételek, az apró macaronok, a pékségek kínálata mind-mind vonzottak arrafelé, de igazán akkor vált ez jelentőssé, mikor elkezdtem (már jó régen) tanulni a francia nyelvet. Angolon kívül ez az a nyelv, amit valamennyire értek (jelenleg passzív a nyelvtudásom, így ezt a kijelentést osszuk el kettővel), és nagyon kíváncsi voltam, milyen lehet egy olyan országba ellátogatni, ahol azért jelentenek valamit a szavak, feliratok számomra.
Jobban belegondolva, a maláj, indonéz, spanyol, és egyéb útjainknál ez az érzés egyáltalán nem volt meg, és ha angolul nem volt valami kiírva, akkor nem értettünk majdhogynem semmit. Tudom, tudom, a mai világban egy kattintás, és a fordítóprogramok már teszik is a dolgukat, de mégis, teljesen más olyan minőségben jelen lenni egy országban, ha nem teljesen ismeretlen az adott nyelv.
Bordeauxra azért esett a választásunk, mert január közepén piszok olcsó volt a repülőjegy a Wizzair oldalán (cc.3000 Ft/fő/út), illetve nagy vágyunk volt eljutni Európa legnagyobb
homokdűnéjéhez, a Dune du Pilathoz. Ja, és persze az óceán….. miután korábban felfedeztük magunknak az Atlanti-óceán szépségét, hatalmasságát, s ezáltal azt a végtelenség érzésével fűszerezett gondolatot, hogy mennyire picik, aprók vagyunk mi itt a földön. Az óceán hatalmas. Persze, a tenger is. Mégis más.
Minket annyira lenyűgözött az egész közeg, ami 2 éve Portugália partjainál fogadott bennünket, hogy azóta szinte keressük a lehetőségeket, hogy óceánpart közelébe juthassunk. Hát, így jött Bordeaux a képbe, s milyen jó, hogy sikerült eljutnunk oda. Csodálatos élményekkel gazdagodtuk. Lássuk, milyenekkel:
Arcachon
Ezt az óceánparti kisvárost választottuk központunknak; itt volt a szuper jó, s elhelyezkedésében is kiváló kis szállásunk (Le Grillon– Booking.com-on foglalva); innen indultunk minden nap a felfedezőutunkra.
Ez a csendes város nyáron felpezsdül, és benépesítik az utcákat a francia nyaralók- állítólag ugyanis imádnak ide járni a helyiek- ezt el is hiszem. Arcachon városkája olyan, mintha egy kis díszlet lenne. Hangulatos kis utcák, mindenhol izgalmasabbnál-izgalmasabb boltok, kis kávézók, könyvesboltok, cukrászdák találhatóak.
A főutca rész le van zárva az autós forgalom elől; a tisztaság elsőrangú (sehol egy szemét, még ha kerestük volna sem), s még az aszfaltba is csillogós kő-darabok voltak rejtve, mely az esti fényben úgy tündökölt, mintha 1000 apró tükördarabkát szórtak volna széjjel. Mindennek ellenére egyáltalán nem keltett ez az egész hivalkodó benyomást, inkább a hely bája az, ami magával ragadja az arra járót.
Szállásunktól pár méterre már belevethettük magunkat a francia mandulás croissantok, a macaronok, a palacsinták, helyi pékáruk mellett a szebbnél szebb portékákat árusító lakberendezési üzletek kínálatának csodálatába, nekem mégis a legjobban a helyi sarki kis könyvesbolt tetszett. Nagyon hangulatos volt, telis-tele francia -és egyéb- nyelvű könyvvel.
Pár száz méterrel odébb, már az óceánnál jártunk, de nem a nyílt víznél, ugyanis egy félsziget szemközt a várossal hosszan-hosszan belenyúlik a vízbe. Így ez a rész védettebb, de itt is hosszasan elterült az óceánparti föveny, mely mellett végig sétáló- és bicikliút helyezkedik el, egészen a város hajóval teli kikötőjéig.
A parton sokat voltunk, sétáltunk, sirályokat etettünk, „kincseket” kerestünk a homokban, melyet nagyon élvezett a 2,5 éves kislányunk. Hétvégén megnyílik a körhinta, a napsütésben lehet sétálni a mólón. A kikötő mellett is találtunk egy jól felszerelt játszóteret, illetve a Parc Mauresque- melyhez lifttel kell felmenni, s csodás kilátás nyílik a városra-, területén is van egy, melyre rábukkantunk.
Plage du Grand Crohot
Nagyon szerettük volna a nyílt óceánt is látni, ezért ellátogattunk hozzá. Sajnos Le Cap Feret már túl messze lett volna a kislányunkkal, így Grand Crohotig mentünk le, de itt is nagyon szép volt az óceánpart. Hosszú parti föveny, szörfösök, végtelenbe nyúló partszakasz – most sem csalódtunk benne. Sétáltunk egy jó nagyot, hallgattuk a hullámok hangját, és élveztük a már emlegetett végtelenség érzését.
Dune du Pilat
Európa legnagyobb homokdűnéje nem messze fekszik Arcachon városától. Ottjártunkkor épp töltötték fel az alját homokkal, érdekes volt látni, hogyan csinálják. Maga a dűne hatalmas, és csodálatos. 1-1 szögből fotózva olyan volt, mintha a Holdon jártunk volna éppen.
Nagyon érdekes, hogy hogyan mozog évről-évre egyre bentebb a fák felé a homok a tenger felől. Nem volt könnyű megmászni, a finom homokba csak úgy süppedt a lábunk, de minden fáradtságot megért. A legtetetjén már nagyon fújt a szél, de egy picit lentebb még tudtuk élvezni a táj adta szépséget. Rendkívül jó élmény volt; érdemes megnézni, akár kisgyerekkel is.
Bordeaux
A borról híres város belvárosi részébe tömegközlekedéssel mentünk; az autót külső részben hagytuk. Ezt a „taktikát” követtük most is, mióta rájöttünk, hogy nagyvárosba autóval bemenni nem a legjobb, dugók és parkolási problémák fogadtak mindig mindenhol. A villamos kb 15 perc alatt bent volt a belvárosba.
Bordeaux városára is jellemző, hogy nagyon sok érdekes üzletet, kávézót, lehetőséget láttunk, de nagyváros lévén, itt azért már sok-sok szemét fogadott minket. Megcsodáltuk a Pont de Pierre hidat, a Saint Pierre csodás tempomát, a Saint Catherine utcát, és sétálgattunk a belvárosban.
Bordeaux-i állatkert
Bordeaux szélén található az állatkert, melybe a kislányunk miatt mentünk, ugyanis imádja az állatokat. Arcachonnál is van, de sajnos abban az időszakban nem volt nyitva, amikor mi mentünk. Érdemes a főszezonon kívüli nyitvatartási időt figyelni, mert vagy nincsenek is nyitva a helyek, vagy- és ez a jellemzőbb-, korlátozott a nyitvatartási idő.
Megéri meglátogatni az állatkertet, nem túl nagy, de annál érdekesebb. Minden órában vannak látványetetések, programok- ottjártunkkor szurikáta etetés volt és madárshow. Nagyon szépen gondozott a kert, az állatoknak nagy hely van hagyva; amelyiknél megoldható, teljesen szabadon mászkálnak.
A kecskékhez be lehet menni, s a kengurukat is csak egy kötél választotta el tőlünk, így ha úgy tartja kedvük, akár oda is mehetnek a látogatókhoz. Fehér oroszlán, csodás madarak, vörös panda is megtalálható. A madarak is „szabadon” vannak, ahová be lehet menni, s gyönyörködni bennük.
Ami nekünk a legjobban tetszett, az a gyűrűs farkú makik adta lehetőség, ugyanis hozzájuk is be lehet menni, s ők, ha úgy gondolják, ráugranak a látogató vállára. Nagyon barátságosak, kedvesek, igazi élmény volt még felnőttként is részt venni ezen a programon.
Pár praktikus információ az útról:
- átadták az új fapados váró egy részét, nagyon szép, modern. Szuper lesz, ha teljesen
készen lesz - Budapest- Bordeaux repülőút menetideje cc. 2:15 perc
- az autóbérlést a Goldcarnál tettük meg, teljes biztosítással. Korrektek voltak, valóban
nem is néztek semmit, mikor visszavittük az autót - bár a lényegesebb helyeken beszélnek angolul (például az autókölcsönzőnél), de jól jött egy alap francia nyelvtudás az apró dolgokhoz – például kérni egy croissant a kis helyi pékségben
- szuper volt ebben az időszakban utazni Bordeaux környékére, mert nagyon olcsó a repjegy
- az időjárásra nem volt panaszunk, kellemes klíma fogadott minket. Felöltözni érdemes, főleg a tengerparton, bár nem tapasztaltunk erős szelet, de azért reggelente hideg volt. Délre viszont nagyon jól felmelegedett a levegő, volt, hogy 16-17 fokig is felment a hőmérő higanyszála
- több szupermarketből is lehet választani, ha be szeretnénk vásárolni: Lidl, Auchan, Aldi, InterMarché…stb üzletek végtelen kínálatot nyújtanak.
Tippek gyerekkel utazóknak
- gyereknek 5 éves korig 1 l vizet fel lehet vinni a repülő fedélzetére Ferihegyen
(visszafelé is engedték egyébként) - babakocsi mellett díjmentesen fel lehet adni a babaülést is- ez a kérdés sokszor
felmerült, most nyíltan rákérdeztünk, és ezt a választ kaptuk - bár minket már nem érint, de ugyan úgy lehet minden baba dolgot kint kapni, ami
itthon is megtalálható (pelenka, gyümölcspürék..stb)
Amit érdemes kipróbálni
- macaron és mandulás krémmel töltött croissant. És tradicionális házi bagett- szigorúan
nem a hipermerketből, hanem pl helyi pékségből vagy piacról. Hatalmas különbség
van közöttük - jó féle francia bort kóstolni
- séta és közben csak hallgatni a dallamos francia beszédet
- elidőzni az óceánparton- kagylót gyűjteni, kincseket keresni, sirályt etetni
- körhintázni egyet
- futni a végtelen óceánparton
- biciklit bérelni, és végigtekerni az Arcachoni öböl mentén- sajnos ez nekünk kimaradt,
de „irigykedve” néztem a bringásokat - felmenni a dűne legtetejére- mesés a kilátás
- bemenni egy francia könyvesbolba, és elidőzi a könyvek között. Mi találtunk egy fantasztikusat, s vettünk is két kötetet: az egyik természetesen A Kis herceg, a másik címe pedig: Le Petit Renard. Mindig erre az útra fognak emlékeztetni.
Úgy gondolom, számtalan további lehetőséget tartogat még ez a környék, így érdemes akár hosszab időre meglátogatni Franciaország ezen szegletét. Csalódni senki sem fog, ebben biztos vagyok!
