Ecuador Dél-Amerika negyedik legkisebb országa, de a területe így is háromszor akkora, mint Magyarországé. A turizmus viszonylag kis hangsúlyt kap a nemzetgazdaságban. A legtöbb utazó, digitális nomád radarján nincs is rajta az ország, Kolumbiából egyből Peruba repülnek. Pedig lehetne. Az országban könnyű mozogni, biztonságos, pénztárcabarát, és nagyon sokoldalú. Az Andok hegységtől az Amazonas őserdein át a csendes-óceáni szörfparadicsomokig, itt minden megtalálható!
Sziasztok!
Márti és Gyuri vagyunk, vagyis planpacktravelrepeat.com. Április óta backpackelünk Közép- és Dél-Amerikában, terveink szerint a következő évtizedet utazással töltjük, amennyire csak lehet, változatosan. A kábé egy évesre tervezett Dél-Amerikai tartózkodásunk alatt egy hónapot töltöttünk Ecuadorban és szeretnénk nektek megmutatni a hat kedvenc helyünket az országból. A legjobb es legnépszerűbb helyek között természetesen ott van Galapagosz szigete is, mi ott nem voltunk. Helyette inkább a „szegény ember Galapagoszát” derítettük fel. Így legalább lesz okunk visszatérni Ecuadorba.
Mielőtt elindulnátok
Ecuadorban kilencven napot tölthetünk vízum nélkül, és sok másik dél-amerikai országgal ellentétben, itt nem kötelező a sárgaláz elleni oltásról az igazolás. Ennek ellenére, mi mindenképpen javasoljuk, hogy a térségben ajánlott oltásokat ne hagyjátok ki, főleg, ha esőerdőbe is készültök. Persze, ekörül nagy a vita, okozhatnak kellemetlenséget a védőoltások, de az igazi kellemetlenség az, hogyha elkaptok valami olyan trópusi betegséget, ami megelőzhető lett volna az oltással.
Amire figyelni kell: kilencven napot tölthetünk vízummentesen az országban, viszont érkezéskor fel kell mutatnunk a jegyet, amivel távozni fogunk az országból. Ugyan ritkán kérdeznek rá, ellentétben például Panamával vagy Costa Ricával, de ha mégis, akkor kellemetlen szituációba kerülhetünk, ha nincs. Jobb, ha kéznél van a jegy. Vannak megoldások, amivel ezt meg lehet kerülni, például előhalászni egy régebbi jegyet és azon machinálni, Wordben, vagy foglalni olyan jegyet, amit aztán vagy lemondhatunk, vagy áttetethetünk máskorra.
Weboldalak is vannak, amik ennek a problémának a megoldására szakosodtak. Ha jegyet foglalunk, fontos, hogy aránylag drágát, mert az olcsó légitársaságok ügyfélszolgálata teljesen megbízhatatlan, probléma lehet a lemondás/átfoglalás körül.
Otavalo, a kisváros, káprázatos hegyek között
Mi Kolumbia irányából érkeztünk, az első megállónk, ebben a kevésbé ismert országban, egy még kevésbé ismert kisváros volt, Otavalo. Ecuador itt okozott csalódást először, persze pozitívat! A kisváros szuper biztonságos, két hónap Kolumbia után mi rutinból megkérdeztük a szállásunkon, hogy lehet-e sötétedés után sétálni a városban, úgy néztek ránk, mint a földönkívüliekre. Az első esténk után teljesen nyilvánvaló volt, hogy miért. Aki szereti idegen országok kevésbé turistás oldalát is látni, az jól fog járni Otavalóval: jó ideje nem voltunk ennyire autentikus kisvárosban. Itt-ott láttunk pár nyilvánvalóan nem helyi arcot, de a városban sétálva azt éreztük, az igazi Ecuadort látjuk.
Szupermarketeknek és amerikai étteremláncoknak nyoma sem volt, a város tele van kisboltokkal: zöldséges, szerszámos, takarmány, elektronika, ruha, minden, ami kell, a helyi igényekre szabva. Persze a belvárosban itt is van szuvenír bolt a turistáknak, de a mennyiségen van a hangsúly.
A helyi piac, főleg a szombat reggeli, kihagyhatatlan. Az egész belváros átalakul, az utcak megtelnek pici emberekkel (nem rosszindulatú viccnek szánjuk, az átlag ecuadori kábé 160 centi magas, de a hegyekben élők még apróbbak), és helyi terményekkel, van minden ami szem-szájnak ingere, meg sok minden, ami nem. Hogy el tudjátok képzelni: a sült tengerimalac nekünk például még belefér, de itt aztán sok minden volt, ami már nekünk se.
A városon kívül is van bőven látnivaló. A legszebb és legnépszerűbb, a kábé negyvenöt perces buszútra fekvő Cuicocha kráter-tó. A 3000 méter magasan található szunnyadó vulkán az évezredek során feltöltődött vízzel, és egy 18 kilométeres ösvény vezet körbe a peremén. Viszonylag könnyű séta lehetne, a magassag miatt picit nehezebb, de így sem túl megerőltető. Ha kedvünk szottyan, áfonyát is szedhetünk zsákszámra, le sem kell menni az ösvényről. A kilátás mesés, a levegő tiszta. Jól le is lehet égni, mivel a nap nagyon erős, amit nem érzünk, mert hűvös van. Ne feledkezzünk meg róla, hogy csupán párszáz kilométerre vagyunk az Egyenlítőtől!
A másik, sokkal komolyabb túra, az 5200 méteres Imbabura megmászása, amihez már komolyabb fizikum kell. Mi megpróbálkoztunk vele, kábé 4000 méterig jutottunk. Mentségünkre szóljon, hogy a hegy ‘rossz’ oldaláról indultunk neki a túrának, nyílegyenesen a hegycsúcsnak vettük az irányt, keresztül-kasul kiskerteken, farmokon és erdős szakaszokon.
Mindig volt egy ösvény, amit követtünk, és amiről tutira vettük, ez az, amelyik felvisz minket a csúcsra. Az egyik ilyen ösvény például másfél óránkba került, amiből negyvenöt percet töltöttünk négykézláb kúszva-mászva, az aljnövényzettel sűrűn benőtt, meredek, majdnem függőleges ösvényen. Úgy okoskodtunk, hogy igaz, hogy itt leejt, de tisztán látszik, hogy kicsit távolabb elkezd emelkedni, csak el kell érni azt a részt. Nem értük el. Viszont ez a kis kitérő nagyon sok erőt kivett belőlünk, és már délután kettő felé járt az idő.
Úgy döntöttünk, még másfél órát rászánunk, persze ekkor találtuk meg az ösvényt, amit az elején kellett volna. Sikerült eljutni a hegy ködbe burkolózó csúcsának aljához, de innen visszafordultunk, pedig innen már valószínűleg csak két-három óra lett volna a csúcsig (persze az is lehet, hogy tizenkettő…mivel nem jó oldalról közelítettük meg a csúcsot, így ez soha nem fog már kiderülni).
Quito és Cuenca, a két legszebb város Ecuadorban
Quito Ecuador fővárosa, kábé 1,6 millió ember (10%-a Ecuador lakosságának) otthona, és a világ második legmagasabban fekvő fővárosa, majnem 3000 méter tengerszint felett, ha ide repültök, ezt tartsátok fejben, ugyanis a magassági betegség lehetőségével számolni kell. A tüneteket enyhítő gyógyszereket a helyi patikákban lehet beszerezni. Quito azon kevés fővárosok egyike, amit teljes szívből tudunk ajánlani, mi imádtuk. A történelmi belváros-amely az UNESCO világörökség része- a legnagyobb alapterületű és autentikusan megőrzött, egész Latin Amerikában. A város atmoszférája nagyon kellemes, órákat lehet itt csak úgy bolyongani.
A várostól busszal kábé egy órányira van (a taxi 20 dollár körül, a busz egy dollár) a Föld közepe, ami az Egyenlítő vonalán kiépített övezet, hivatalosan ez választja ketté az Északi, és Déli félgömböt. Amúgy, geológiai szempontból a Föld közepe egy öt kilométeres sáv lenne, évszaktól és évtől függően az egyenlítő vonala ezen az öt kilométeres sávon belül vándorol. Pár órát érdemes eltölteni a parkban, a belépő öt dollár, és annyi mindent megtudhatunk a Föld közepéről, amennyit nagyon kevesek tudnak. Ha akarjuk, még pecsétet is kaphatunk az útlevelünkbe, hogy jártunk itt; ez jópofa szuvenír.
Cuenca kb. 450 kilométerre van Quitotól, és egy igen hosszú, mintegy kilenc órás buszúttal juthatunk oda az Andokon keresztül. A két város nagyon hasonlít egymásra, de az Andok hegyei között magasan fekvő Cuenca a koloniális spanyol építészetével azonnal magával ragadja a látogatóit. Itt jegyeznénk meg, hogy a történelmi belváros az UNESCO világörökség része. A történelem, az építészet és a vallás kedvelői nem lesznek csalódottak ebben a kisvárosban!
Egy plusz tipp: mi fagyi kedvelők vagyunk, és a legjobb kézzel készített – és nem mellesleg csomagolásmentes – jégkrémet Cuencaban ettük, a Calle Simon Bolivar és San Sebastian Park sarkán álló kicsi, ránézésre nem is túl elegáns, fagyizónak talán nem is nevezhető boltban. Ha arra jártok, mindenképp próbáljátok ki. Ha nem jön be, itt és most felajánljuk az ár visszatérítését – legalábbis az első száz embernek.
A fagyi ára ötven cent volt, és mivel amúgy is melegünk volt, és szeretünk helyi dolgokat kipróbálni, bevállaltuk. Amikor megkóstoltuk a két, szín alapján választott jégkrémet, nem hittük el, hogy létezik ilyen ízvilág, házilag készített jégkrémmel. Mindjárt vissza is mentünk még kettőért, ezúttal szóba elegyedtünk a tulajjal. Meg is vettük mindjárt a két legnépszerűbb fajtát, ezek még jobbak voltak!
A spanyolunkon még dolgozunk, de azért a jégkrémekről könnyen el tudtunk beszélgetni. A kedves hölgy elmagyarázta és meg is mutatta, hogy miből és hogyan készül a jégkrém – hát leesett az állunk. A tökéletes ízvilág sok éves kutatás, fejlesztés eredménye és persze a gondosan kiválasztott alapanyagoké.
Puerto Lopez
Puerto Lopez egy jellegtelen, eléggé lepukkant kisváros a Csendes-óceán partján. Az ott töltött egy hét alatt a nap egyszer nem sütött ki, és a tenger maximum 15 fok körül volt, amit a floridai és közép-amerikai tengerek által elkényeztetett testünk nem tolerált volna (mellesleg a víz sem a legtisztább volt). Szóval hogy is kerül ez a “földi paradicsom” a legjobb hat hely közé, amit látni kell Ecuadorban? Ahhoz, hogy ezt megértsétek hajóra kell szállni.
Puerto Lopez Montanita – a népszerű partiváros – szomszédságában található és a kiindulópontja a ‘Szegény ember Galapagosza’ (rendes nevén Isla de La Plata) természetvédelmi területre induló túráknak. A város minden utazási irodája ugyanazt a túrát árulja egységes áron, szóval gondosan válasszatok .
A túra 35 dollárba kerül. Először 40-et fognak ajánlani, de még mielőtt időtök lenne azt mondani hogy rendben, kifizetem, már le is ment 35-re. Ez az ár magában foglal egy hatvan perces hajóutat a szigetre, ahol két órás programmal várják az érdeklődőket. Itt a túravezető megosztja velünk a különböző helyi érdekességeket, főként a madárvilágról. A túra után egy közel negyvenöt perces könnyűbúvárkodás a program. Az élővilág és a tucatnyi úszkáló teknős segített, hogy leküzdjük a jéghideg 15 fokos víz iránti fenntartásainkat.
Csodás látvány volt – igaz nem a Bahamák- és mi örültünk, hogy nem hagytuk ki. Aztán pedig jön a főprogram: a bálnanézés. Ez sajnos évszak függő, és csak júniustól októberig lehet részt venni. A kormány minden apró feltételt megszab, hogyan is működhet egy ilyen program: hány ember lehet a hajón, hány hajó vehet részt, milyen sokáig, milyen távolságból nézhetőek. Mi elégedettek voltunk ezzel, mivel egyszerre fontos számunkra, hogy testközelből csodálhassuk a bálnákat, de emellett aggódunk is az állatok miatt. Nem mentünk túl közel, nem maradtunk túl sokáig és néhány tűrhető képünk is készült.
Baños (Coca)
Vigyázat, több mint egy Baños nevű helység van Ecuadorban, és nem mindegy, melyikbe veszel jegyet! Ahol mi voltunk az Baños de Aqua Santa és nem Baños Azuay, ami Cuencahoz van közel.
Baños egy barátságos, kisváros, az ecuadori szabadidős tevékenységek központja. A mi szállásunk -Eruption Art Hotel & Hostel- a város szívében volt. Szuper hely azoknak, akik kedvelik a hosteleket. Elfogadhatóan tiszta, az éttermük olcsó, a személyzet barátságos és van egy tetőtér is, ahonnan csodás látvány tárul elénk a városra és a környező hegyekre. Sőt, ha szerencsések vagyunk még a csillagos eget is csodálhatjuk. Mindezt elég baráti áron hat dollárért éjszakánként.
Túrázás, kajakozás, vízesés mászás, raftingolás mind-mind a terítéken van. Mi nem szeretjük a fizetett programokat -néha persze belefér- mivel szeretjük a saját utunkat járni. Bañosban biciklit béreltünk, és ez volt a legjobb döntés, amit hozhattunk. Bañosból ugyanis Puyo-ig – ami az ecuadori dzsungel kapuja- egy hatvan kilométeres út vezet lefelé, ami hatalmas élmény. Az első húsz kilométeren száz méterenként vízesést láthattok, aztán meg szépen lassan átalakul a táj.
Az út során megfigyelhetjük, ahogy Baños viszonylag száraz növénytakarója esőerdőbe torkollik. Nagy élmény volt a táj változását így végigkövetni. Aztán amint észrevettük hogy esőerdőben vagyunk, el is kezdett esni az eső, és meg sem állt. Sebaj, a helyi közlekedési rendszer felkészült a szituációra, a buszok visszavisznek három dollárért a bicajoddal együtt.
Coca
Coca az ecuadori központja a dzsungel túráknak. Három és fél óra busszal Bañosból, és elérkezünk egy egész más világba. A város maga nem szép, de ha a dzsungelbe vágyunk, netán Ayahuaska kipróbálásán törjük a fejünket, Cocaba kell mennünk. A túrák 1-4 naposak általában, az árak eltérnek a különböző szolgáltatóknál. Ezek általában magukba foglalják az útiköltséget és a szállást is, a programok pedig hasonlóak minden ügynökségnél. Többnyire részt vehetünk egy nappali vagy éjszakai dzsungel túrán, amin különféle állatokat láthatunk. Ezután a helyi lakosok között tölthetünk időt, akik egy kis műsort adnak elő, majd a tradícionális ételeket is kipróbálhatjuk.
Úgy döntöttünk, hajóval fogunk átmenni Peruba az Amazonas régión keresztül, ami egy közel két hetes, több mint 2000 kilométeres út volt, nem épp luxus körülmények között. Mindenesetre élménynek hatalmas volt, nézzetek rá a blogunkra a további részletekért! A blog ugyan angolul van, akinek ez probléma, és szeretne tüöbbet megtudni a helyekről, amiken jártunk, nagyon szívesen válaszolunk. Illetve Googletranslate-tel elérhető egy többé-kevésbé értelmes fordítása is a szövegeknek.
http://planpacktravelrepeat.com/
https://www.instagram.com/planpacktravelrepeat.blog/
https://www.facebook.com/planpacktravelrepeat.blog/
