Látnivalók Milánó közelében: gyöngyszemek a várostól egy órányira

Látnivalók Milánó közelében

Milánóról rengeteg beszámolót, információt lehet fellelni az internet bugyraiban, egy izgalmas pár napos programot kínáló divatváros, nekünk összességében kellemes csalódás volt. A cikkben nem is ezzel szeretnénk foglalkozni. Sokkal inkább olyan úticélokkal amiket Budapestről, vagy Milánóból egy napos programként is bátran merünk ajánlani; avagy: milyen látnivalók vannak Milánó környékén.

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy márciusra sikerült kedvezményes repülőjegyeket (tagságival, elsőbbségi beszállással 11.000 forint fejenként) kifognunk Milánóba egy hétre Debrecenből – köszi Wizzair!

Bergamo

Milánóval szemben, ha egy napos utakról van szó, sokkal inkább a stracciatella szülőhelyét, Bergamot ajánlanám annak, aki csak egy napra szeretne kiszakadni a hétköznapokból. Bergamoban szállnak le a Pestről érkező Ryanair gépek. Közelebb is van, mint Milánó, és sokkal jobban hozza az olasz hangulatot, az óváros szűk kis utcáival.

Mi Milánóból érkeztünk vonattal, egy órányi észrevehetetlen zakatolás után, Bergamo repülőtérről, pedig közvetlen, a híres német dj-ről elnevezett társaság (ATB) buszával juthattok el odáig.

A város két részből áll: Citta Alta, azaz az óváros (ezt látogattuk meg), illetve a Citta Bassa, a köré épült újváros. A vasútállomás az újvárosban van, innen gyalogoltunk el a felvonóig (igazából egy hosszú út mentén jutottunk el a furnicularig, közben kortyolgatva a nagyadag olasz kávénkat, amit séta közben vettünk). Az óvárosba gyalog és a 120 éve üzemelő felvonóval is fel lehet menni. Mi felvonóval mentünk, a vonaljegy sem húzós árú, és gyönyörű kilátás nyílik a városra.

Fent az óvárosban a szűk kis utcácskák egyből magukkal ragadtak, és azonnal tudtam, hogy igaz szerelemre leltünk.

Első utunk a Piazza Vecchiára vezetett: a város szíve, közkedvelt találkozóhely. Csodálatos hangulata van, ahogy a szűk utcákból kiérünk a térre, és magunkba szívhatjuk a történelmet egészen a római kortól. Itt található Lombardia tartomány legrégebbi „polgármesteri hivatala”, illetve Bergamo egyik szimbóluma: a harangtorony, amit Campanone-nak, vagy Torre Civicának neveznek.

A toronyba fel lehet menni, nagyon szép kilátás nyílik az óváros környező részére, és megnézhetitek Lombardia legnagyobb harangját is. A belépő azt hiszem 5 euró fejenként, és feljogosít a Palazzo del Podesta megtekintésére is. Érdekesség, hogy este 10-kor százszor kongatják meg a harangokat, emlékeztetve ezzel a velencei korszakhoz kapcsolódóan a kapuk zárására.

A tér másik oldalán a Palazzo Nuovo található, amely 1873-ig a városházának adott helyet; ma már Angelo Mai könyvtárként funkcionál, Olaszország legelkápráztatóbb könyvtárai közé tartozik. Az 1500-as évek könyveitől kezdődően számos „kincset” tárolnak itt.

Az épület belülről is gyönyörű, a wc használata ingyenes. A tér közepén egy szökőkút van, mindenkinek a képzelőerejére bízom, mit lát bele – körös-körül, pedig hangulatos, olaszos Trattoriák, éttermek vannak.

Ezután átsétáltunk a szomszédos Piazzo Duomora, ahol Santa Maria Maggiore bazilika, és a Colleoni kápolna, és a Tiepolo és Giambattista Moroni műveit rejtő bergamoi Dóm található.

Utunk a Rocca di Bergamoig vezetett, de ottjártunkkor nem lehetett látogatni. Tartottunk egy rövid sütiszünetet, majd felbátorodva elsétáltunk a másik felvonóig, és felmentünk a Castello di San Vigilioba. A színház számos hangulatos üzlettel, kávézóval, étteremmel tűzdelt kis szűk utcáján sétáltunk végig egészen a furnicularig.

A felvonótól a baloldali teraszra kilépve az óváros gyönyörű látványa fogadott minket. Itt fent egy könnyedebb sétát tettünk, majd elkezdtünk ereszkedésünket Bergamo modern városrésze felé – lefelé már gyalogosan. A San Giacomo kapun keresztül hagytuk el a várost, még utoljára megcsodálva az UNESCO Világörökség részévé vált velencei falakat, és a modern várost, a háttérben a repülőgép-forgalommal.

Bergamoba már úgy járnak a gépek, hogy akár egynapos útra is bevállalható alternatíva azoknak, akik igazi olasz pizzát, vagy egy jó pesztós tésztát szeretnének enni, limoncellót, vagy aperolt kortyolgatni. Röviden: a szürke hétköznapok közepette magukba szívni egy kis igazi, olasz hangulatot. Ha olasz reggelivel, múzeummal, ebéddel is édesítjük a programunkat, egy kevésbé fárasztó, tavaszi-őszi rövid kikapcsolódás is lehet az út célja.

Lugano

Lugano Svájc déli csücskében található, Ticino kanton legnagyobb városa, Svájc harmadik legnagyobb pénzügyi és kereskedelmi központja. Főként olaszok lakta terület, a 48,7 négyzetkilométer területű Luganói-tó partján fekszik, különleges, mediterrán klímája van, és a mediterrán építkezési jegyek dominálnak.

Milánóból vonattal, és Flixbusszal is megközelíthető, kábé másfél órára fekszik az olasz divatvárostól. A Flixbus szerintem jobban megéri, Lampugnano állomásról járnak naponta többször is. Ez egyben egy metróállomás is, nincs nagyon eldugva, szerintem könnyen odajuthatunk ide. A mi szállásunk Milánóban (Barceló Milán) eléggé kint volt a belvárosból, idáig például ingyenes transzferlehetőséget biztosítanak. Tíz százalékos kuponnal 4400 forint körül megjárható oda-vissza reggeli indulással, esti visszaúttal.

Ugyan a városban túl sok látnivaló nincsen, de elegendő látnivalót kínál ahhoz, hogy egy kellemes napot töltsünk el itt – nem említve azt a hangulatot, amit a város áraszt magából. Végig olyan érzésem volt, hogy akár Monte Carlo utcái is lehetnének.

A Flixbus megálló egyébként nincs túl közel a belvároshoz, nagyjából 2 kilométeres sétával érhető el a Parco Civico: egy teljesen ingyenesen látogatható park, néhány tipikus instaspot helyszíneként is szolgál. Mi a Piazza Riforma nevű téren keresztül (itt található a Városháza) közelítettük meg, végigsétálva a tóparton – szerintem különösen romantikus élmény.

A városban sétálva lépten-nyomon olyan, különböző formájú szobrokra bukkantunk, amelyek felülete tükröződik, és a homorú-domború felülettel játszik. A történetéről információt sajnos nem találtam, de érdekesnek tűnik.

Ebédeltünk egyet a Manorban (pláza), majd a magyarul különleges nevet viselő Monte Bré hegyre mentünk, felvonóval. Ha kilátásról van szó, Luganoban, két hegy a legkedveltebb: a Monte Bré (925 méter), illetve a Monte San Salvatore (915 méter).

Mindkét hegyre van lehetőség felmenni felvonóval: előbbire olcsóbb a jegy, 25 frank fejenként (!!!) a retúr. A Monte Bré tetején egy étterem van, a teraszáról gyönyörű kilátás nyílik a tóra, a városra, és a környező hegyekre. Mi a terasz alatt kialakított kis csapáson ültünk le a fűbe, és töltöttük fel magunkat a látvánnyal.

A naplementét a tóparton köszöntöttük. Megnéztük a San Lorenzo katedrálist, majd felsétáltunk a vasútállomásig, hogy azt megnézve zárjuk a napunkat. A katedrálistól lépcső vezet fel, ahonnan időnként vissza-visszatekintgettünk a város mögöttünk elterülő Pazar képére.

Számos múzeum is van a városban, és a hónap első vasárnapján elméletileg ingyen látogathatóak. Az Igor Mitoraj alkotta fekvő fejszobrok egyike is a városban fekszik, de nekünk nem sikerült megtalálni.

+1. Comói-tó

146 négyzetkilométer tömény festői romantika: a Comói-tó. Milánótól kicsit több, mint egy óra vonatútra fekszik. Egynapos kirándulásnak nekem nem lenne olyan szimpatikus, mi három napot töltöttünk el itt, és szerintem ennyi minimum kell, hogy jobban megismerhessük a tó környékét.

A mi szállásunk Comóban volt, innen utaztuk be busszal és hajóval az úticéljainkat.

Ha Comóban jársz, a felvonóval Brunateba mindenképpen érdemes ellátogatni, gyönyörű kilátás nyílik a városra. Mi megnéztük a dómot is, sétálgattunk a városban, és a parton lévő parkban, ettünk igazi olasz fagyit, és a finom olasz pizzánkat aperol spritzel kísértük le egy olyan (egyébként jó) étteremben, amit tripadvisoron meg sem találtunk (Google-ben Caffé Fontanaként találtam meg cím alapján).

Egyik legfontosabb úticélunk Lenno volt, Star Wars rajongóként kötelező program a Villa del Balbianello, és a „Nem szeretem a homokot” jelenet. A belépő az udvarba 10 euró, de érdemes lehet utánajárni a kedvezményeknek (pl. FAI tagsággal ingyenes). A villában a korábbi tulajdonos, a híres olasz Guido Monzino felfedező gyűjteménye van kiállítva: afrikai, kínai művészetek, 18. századi angol és francia bútorok.

Számunkra egyébként a legromantikusabb élményt jelentette az utazásunk alatt. Tényleg hihetőnek tűnt, hogy a Naboo bolygón csodálom a természet-, és az emberi művészet alkotta szépségeket, ahol korábban Padmé Amidala és Anakin Skywalker között csattant el az első csók.

Itt tartózkodásunk alatt ellátogattunk Varennába, a tó központi részén fekvő romantikus kis faluba, ami szerintem a Comói-tóhoz költözött Cinque terre. Romantikus szűk utcáival megbabonázott bennünket, végigsétáltunk a tóparton fekvő Villa Monastero varázslatos kertjén, ebédeltünk az Il Molo teraszán, lekísértük egy kis limoncelloval, majd Bellaggioban átszállva speedboattal visszatértünk Comóba.

Az indulás előtt hatalmas vihar kerekedett, a kompok alig-alig tudtak haladni az óriási hullámokon, ráadásul az utolsó olcsóbb hajójáratot vissza Comóba is lekéstük. Utólag visszagondolva okosabb (és sokkal olcsóbb) lett volna, ha a C30-as busszal megyünk vissza, szóval mindenképpen érdemes a menetrenddel és az árakkal tisztában lenni.

A tó partján egyébként számos FAI által fenntartott, látogatható villa van. Érdemes körülnézni, titeket melyik érdekel igazán, néhány példa az említett kettőn felül: Villa Melzi D’Eril (Bellagio), Villa Carlotta (Tremezzina), Villa Bernasconi (Cernobbio), Villa Olmo (Como), Villa Erba (Cernnobbio).

Utazásainkról további képek, highlightok, kedvcsinálók a travellingalpaca instagram oldalon láthatóak.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..